Az ELTE biológus hallgatói olyan módszer kifejlesztésén dolgoznak, amely többek között a myeloma multiplex rákos megbetegedés nyomonkövetését és a kezelés hatékonyságát hivatott segíteni.
Eredményeikkel az orvosok pontosabb képet kaphatnak a rákos sejtek jelenlétéről, így könnyebben el tudják majd dönteni, meddig és milyen intenzitással alkalmazzák a betegnél a különböző kezeléseket.
Szikora Bence, az ELTE Biológia Doktori Iskola doktorjelöltje, már hallgatóként bekapcsolódott az ELTE Immunológia Tanszék kutatásaiba témavezetője, Dr. Kacskovics Imre irányításával.
Doktori munkája során munkatársaival egy olyan módszer beállítását valósították meg egerekben, amelynek segítségével elemezni lehet az immunrendszer egyik nagyon fontos alkotóelemének, az ellenanyag molekulának a sokszínűségét DNS szinten.
Az ezzel kapcsolatos eredmények az egyik neves nemzetközi immunológiai folyóiratban, a Frontiers in Immunology című tudományos szaklapban jelentek meg.
Az itt beállított és alkalmazott módszer továbbfejlesztésével különböző B-sejtekkel kapcsolatos tumoros betegségek nyomon követése valósítható meg. Az első ilyen, jelenleg kísérletes fázisban lévő módszer a myeloma multiplexben szenvedő betegek kezelését könnyítheti meg.
A fiatal kutatójelölt a Debreceni Egyetem munkatársaival együttműködve hazánkban elsőként honosított meg egy olyan vizsgálati módszert, amivel az ellenanyag-molekulák sokszínűségét lehet elemezni DNS szinten
– írja az ELTE honlapja.
„Az ún. új generációs szekvenálással (NGS) nagyon pontosan és nagy részletességgel tudjuk vizsgálni a különböző fajokból (pl. egér, humán) származó ellenanyag-repertoárokat.
Ezzel a módszerrel az ellenanyag- vagy antitest-molekula egy speciális részletének DNS összetételét és a DNS-szakaszt alkotó molekulák egymás utáni sorrendjét tudjuk megállapítani” – mondta Szikora Bence, a közlemény első szerzője. Ugyan Magyarországon ezt a módszert már széles körben alkalmazzák különböző DNS minták vizsgálatára, de
az ELTE-n használták először az új generációs szekvenálást ellenanyag-repertoárok elemzésére.
Ez komoly kihívást jelentett, ugyanis a kísérletek kezdetén még nem volt meg a kellő tapasztalat a keletkezett nagy mennyiségű adat elemzéséhez.
Ebben nyújtott segítséget a Fizika intézetben működő, a bioinformatika területén nagy elismertségnek örvendő Dr. Csabai István által vezetett kutatócsoport, akik szintén a FIEK-ben dolgoznak, és akik már régóta foglalkoznak hasonló szekvenálási adatokkal és azok elemzésével.
A csoportban dolgozó Pipek Orsolya doktorandusz segítségével kialakították a szükséges bioinformatikai hátteret, ami nélkülözhetetlen volt az eredmények pontos kiértékeléséhez, ezáltal a módszer beállításához.
A most megjelent publikációban az ELTE kutatói az NGS módszerrel kimutatták, hogy a transzgenikus egerek immunválasza során nagyobb diverzitású ellenanyag repertoárral keletkezik, mint egy normál egéré.
Ezeket az egereket használva nagyobb esélyünk van megfelelő minőségű és megfelelő hatást kiváltó ellenanyag-molekulák előállítására, amelyek nagyon hasznosnak bizonyulhatnak különböző kutatási vizsgálatoknál, sőt akár humán gyógyászati célok esetén is.
Mivel az egereken végzett vizsgálatok sikeresek voltak, később az ELTE Biológiai Intézetének több hallgatója is bekapcsolódott a kutatásba, abból a célból, hogy humán minták ellenanyag-összetételét tanulmányozzák.
Az ELTE kutatói lefektették az ellenanyagok sokféleségének új generációs szekvenálással történő elemzés metodikai alapjait és kiépítették a mögötte lévő bioinformatikai rendszert ahhoz, hogy most Marx Anita doktorandusz hallgató vezetésével a kutatás humán alkalmazásán kezdhessenek el dolgozni.
Első lépésben a myeloma multiplexben szenvedő rákos betegek kezelésének elősegítését tűzték ki célul.
A még csak kísérleti fázisban lévő vizsgálatok során, a Dél-pesti Centrumkórházzal szoros együttműködésben, betegektől származó humán vér vagy csontvelő mintákból igyekeznek kimutatni a betegséget okozó rákos sejtet, illetve a kezelések hatására bekövetkező változásokat.
A cél, hogy az ellenanyag repertoár elemzésével könnyen azonosítani tudják a nagy mennyiségben jelenlévő rákos sejtek antitest molekuláit, majd pedig a módszer nagy érzékenysége miatt nagy pontossággal – akár a legmodernebb citometriás méréseknél is pontosabban – ki tudják mutatni többek között azt is, hogy mikor állítható le vagy hagyható el a kemoterápiás kezelés vagy mikor kerül a beteg gyógyult állapotba.
Forrás: 24.hu