A kommunisták nem hittek ugyan a túlvilági életben, de azért mégis foglalkoztatta őket a gondolat:
Mi van, ha mégis van feltámadás?
Gondoskodtak arról, A zöld telefon hogy ha mégis feltámadnának, legyen meg minden kényelmük: privát terek, telefonos összkomfort.
Igen, a Fiumei úti sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában nemcsak telefon, hanem hozzá tartozó telefonközpont is volt…
Sokáig még őr is strázsált a zöld telefonkészülék mellett, hátha hívás jön a mélyből… és ez nem vicc.
← A zöld telefon az elvtársak panteonjának márványpolcán ma is megvan
A kommunista kripta terve 1949-ben fogant meg Rákosi Mátyás fejében.
A temetőt 1952-ben lezárták, oda már senki nem temetkezhetett. Hamarosan elindult az évekig tartó titkos építkezés.
A Fiumei úti temető rengeteg gyönyörű, régi síremléke lett a grandiózus terv áldozata – kellett a hely az elvtársaknak.
Ritka ronda, de a diktatúra lényegét tökéletesen kifejező építmény született.
A panteont 1958-ban avatták fel, 365 urnát gyártattak le a Zsolnay-gyárral (ja kérem, a munkásmozgalom hőseinek ez dukált), ám csak 75 elvtárs várja itt a feltámadást.
Időközben ugyanis megbukott a rendszer…
A rendszerváltoztatás nélkül semmit nem tudtunk volna ezekről a titkos és abszurd projektekről.
A temetőt Nemzeti Emlékhelynek nyilvánították, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság és a Nemzeti Örökség Intézete óvja értékeit.
Törvények garantálják, hogy megőrződjön az utókor számára mindaz, amire emlékezni érdemes.
A panteont is védi a törvény, amely nincs tekintettel arra, hogy falai között tömeggyilkosok és egyéb népnyúzók hamvait őrzik.
A nehéz üzenetű, gigantomán emlékmű azonban tökéletesen alkalmas arra, hogy bemutassa a XX. század szocializmusát.