Felettük a kérdéseket, kíváncsiak várjuk a válaszokat és azt, hogy ezt vajon mikor kapja fel a média…?!
A kérdésekről a végén, de előtte olvassátok el a cikk elejét is, mert fontos lesz a kérdések megértéséhez!
Erzsébet királynő, az Egyesült Királyság leghosszabb ideig hivatalban lévő uralkodója 96 éves korában, rövid betegség után
elhunyt.
A hivatalos közleményekből vagy tudósításokból azonban eddig teljesen hiányzik a halálának oka, még hozzávetőlegesen is.
Önmagában ez nem teljesen szokatlan.
A brit uralkodók egészségügyi állapotát a történelem során szigorúan titkolták.
Amikor például Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök 2013-ban elhunyt, a képviselők azonnal felfedték, hogy a halál oka agyvérzés volt.
Amikor Madeleine Albright az év elején meghalt, családja azonnal nyilvánosságra hozta, hogy halálának oka rák volt.
Néha a világ prominens személyiségeinek halálbejelentései többértelműek. George H.W. Bush családja például nem határozta meg a halál okát,
amikor 2018-ban meghalt – de Bush-t nyilvánosan vaszkuláris parkinsonizmussal diagnosztizálták, és széles körben ismert volt, hogy egyre rosszabbul érzi magát.
Ezzel szemben a királynő egészen tegnapig tervezett eseményeket, amikor az orvosok tanácsára lemondta a tervezett online találkozót.
Ettől az időszaktól a haláláig – és most már azon túl is – a hatóságok csak gondosan válogatott információfoszlányokat tettek közzé.
Tavaly a The Washington Post szerint a királynő egy éjszakára kórházba került néhány “előzetes kivizsgálás” miatt, ami az első éjszakai kórházi
tartózkodása volt nyolc év után.
A tisztviselők ismét nem voltak hajlandók megmondani, miért, azon túl, hogy pihenésre szorul.
A Buckingham-palota májusi nyilatkozata szerint már tavaly év vége óta “epizodikus mozgási problémákkal” küzdött, ami miatt az év során
számos nyilvános találkozót kellett kihagynia. D
e a mozgáskorlátozottságot általában nem tekintik végállapotnak.
Más szóval, bár értelmetlen azt találgatni, hogy mi okozhatta az állapota ilyen gyors romlását, elég gyors romlásnak kellett lennie.
Bizonyos értelemben a rendelkezésünkre álló nagyon kevés részlet nem meglepő, tekintve, hogy a királyi család tagjainak egészsége
hagyományosan szigorúan őrzött titok.
Néha ez a csend fedezéket jelenthet a megdöbbentő intrikáknak. 1986-ban például kiderült, hogy II. Erzsébet nagyapját, V. György királyt orvosa
1936-ban halálos morfium- és kokain adaggal elaltatta, így halála a reggeli újságokban jelent meg, mintsem a kevésbé megfelelő esti
folyóiratokban.’
És akkor a legvégén a kérdések:
Miért csak órákkal később jelenettték be a királynő halálát?
Miért nem lehet tudni, hogy pontosan mikor és miben hunyt el?
Mióta lehettek tisztában a körülötte lévők és az orvosok azzal, hogy nagy a baj? Hiszen hónapok óta nem jelent már meg egyetlen nyilvános eseményen sem.
Egyes hírműsorokban miért mondták be “tévesen” egy órával később a halálát, ami aztán már hivatalosan később be is következett?