Kiderültek a részletek, hamarosan megléphetik a teljes átalakítást! rengetegen kerülhetnek bajba idős korukra, de lesz akiknek sokkal jobb lesz, a jelenlegi rendszer 15 évig tartható maximum fenn!
Banyár József, a Budapesti Corvinus Egyetem habilitált egyetemi docense és Kovács Erzsébet, a BCE Biztosítási Oktató és Kutatócsoportjának tanszékvezető egyetemi tanára mutatták be koncepciójukat .
anyár József szerint a megoldás egy humán tőke alapú nyugdíjrendszer lehetne, amely a humán tőke megtérülését nem szakítja el annak létrehozásától/létrehozójától. Ha ezt bevezetnék, akkor egy önfinanszírozó rendszer jönne létre, ahol a végső finanszírozó maga a felnevelt gyermek. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy az ember életpályája nem azzal kezdődik, hogy aktív fiatal lesz és a munkaerőpiacra lép, hanem azzal, hogy megszületik és felnevelik, amely pénzbe kerül.
A rendszer működése úgy festene, hogy a járulék nem befizetés, hanem kifizetés lenne. Ezzel valójában mindenki visszafizeti a saját felnevelésének költségeit, ezért inkább helytálló lenne “törlesztésnek” nevezni.
A gyermeknevelést nagyrészt a szülők finanszírozzák – nem csak pénzben, hanem jó nagy részben időráfordítással, amelynek szintén van költsége. Ezzel együtt a gyermeket nem nevelő adófizető is hozzájárul a gyermekneveléshez valamilyen mértékben.
Az új rendszerben mindenkinek abban az arányban járna a nyugdíj, amilyen arányban hozzájárult a humán tőke létrehozásához.
A szakértő technikailag ezt egy pontrendszer alapján lehetne számon tartani, amelyben minden gyermek után egy egyéni pontot és arányos mértékű közösségi pontot osztanak szét évente.
Az egyéni pontot a szülők között, a közösségit pedig az adófizetők (benne a szülők) között osztanák szét. Nem a járulékfizetés, hanem a gyereknevelés után osztanák a pontokat.
Az adott évben befolyt törlesztést pedig az abban az évben nyugdíjban lévők pontjai arányában osztanák szét nyugdíjként.
A gyermekteleneknek emiatt sokkal kisebb lenne a nyugdíja,
de nem a nyugdíjukat csökkentenék, hanem a rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatárt emelnék meg, úgy hogy körülbelül ugyanakkora legyen az induló nyugdíjuk, mint az átlagos gyermekszámúaknak.
Viszont ahhoz hogy ugyanakkor mehessenek nyugdíjba, a számukra létre kéne hozni egy olyan normál módon feltőkésített nyugdíjpillért, ahová befizethetik a hozzájárulásukat, és a normál nyugdíjkorhatár, valamint az emelt nyugdíjkorhatár közötti részt a saját megtakarításukból kellene finanszírozniuk.
Az állam tehát létrehozna egy feltőkésített részrendszert, amelybe mindenki elkezd befizetéseket teljesíteni, amint munkába áll. Ha nem lesz gyereke akkor elsősorban ez lesz a nyugdíjának a fedezete.
Ha gyermeke születik – attól függően, hogy mekkora “gyermekfedezetű” nyugdíjat célzott meg: két gyermek utánit, vagy három gyermek utánit – akkor ez a befizetés a felére, vagy a harmadára csökkenhet.
Ezzel azonnal forrás szabadul fel a gyermek nevelésére. Ha például a harmadik gyermeke is megszületik, akkor nem kell többet befizetnie.
Így ösztönözne az új megoldás
Banyár szerint e rendszer várható hatása, hogy megszűnik az a helyzet, hogy a gyermektelen többet tud fogyasztani, mint a gyermekes, vagyis innentől kezdve semleges lesz anyagilag, hogy valakinek van-e gyermeke, vagy nincs.
A gyermektelennek tehát be kell fizetnie a rendszerbe azt a pénzt , amelyet megtakarít azzal, hogy nem nevel gyermeket. A gyermektelenek nyugdíjának forrása – elsősorban – a gyermek hiánya miatt felszabadult pénzeszközük. Innentől kezdve megszűnhet ez a demográfiai probléma, a nyugdíjrendszer akárhány gyermeknél is fenntartható lehet.
Valószínűleg a mai helyzethez képest így jelentősen javulna a gyermekesek anyagi helyzete – valójában korrekté, semlegessé válna, emiatt várhatóan több gyermek születne.
Lényegében tehát csak egy feltőkésített nyugdíjrendszer létezne, amelynél az emberek szabadon választhatnak, hogy a nyugdíj megtakarításuk humán tőkében, vagy hagyományos tőkében testesül meg.
A gyermeknevelés ezzel önfinanszírozóvá válna, vagyis a szülők és a társadalom kölcsönt nyújtana a gyermeknek, amit az felnőtt korában visszafizet.
Ez a megoldási módozat egyelőre a politika számára nehezen emészthető és a nincs a napirendjén.
Ám korántsem biztos, hogy a jövőben sem képezi majd legalább a társadalmi vita tárgyát.