Bramley tézise tehát két részből áll. Az első rész az összeesküvés, hogy az emberiséget rabszolgasorban tartsák. Hogyan?
Hogy elérik, hogy minduntalan egymással harcoljunk, és meggyőzzenek arról, hogy vagy folyamatosan félelemben élünk, és/vagy rabszolgái vagyunk valaminek (a mi időnkben főleg a pénzügyi adósságnak)…
Egy rejtett akarat manipulálja a világ történéseit, megpróbálva egymás ellen uszítani minket, háborúkat robbantva ki mindenütt, ahol csak lehet?
Miért hirdetnek a vallások megbocsátást, jóságot és békét, miközben ők a háborúk, megosztottság, elnyomás, üldöztetés legbuzgóbb előidézői? Valami nem stimmel az Édenkertben…
Egy rejtett akarat manipulálja a világ történéseit, megpróbálva egymás ellen uszítani minket, háborúkat robbantva ki mindenütt, ahol csak lehet?
William Bramley szerint valójában erről van szó, és vizsgálódási eredményét 1989-es könyvében, a The Gods of Eden-ben publikálta, ami alapvetően ősi idegen gazdáinkról szól…
…Ő mind közül a legnagyobb paradoxont akarta megválaszolni: miért hirdetnek a vallások megbocsátást, jóságot és békét, miközben ők a háborúk, megosztottság, elnyomás, üldöztetés legbuzgóbb előidézői?
Valami nem stimmel az Édenkertben, és Bramley szerint az istenek azok, akik mást mondanak, mint amit valójában tesznek.
Bramley tézise tehát két részből áll. Az első rész az összeesküvés, hogy az emberiséget rabszolgasorban tartsák. Hogyan?
Hogy elérik, hogy minduntalan egymással harcoljunk, és meggyőzzenek arról, hogy vagy folyamatosan félelemben élünk, és/vagy rabszolgái vagyunk valaminek (a mi időnkben főleg a pénzügyi adósságnak)…
…Bramley elméletének második része arról szól, ki is áll emögött. Kik ezek az emberek a zárt ajtók mögött? Bramley nem fogta magát vissza, arra következtetésre jutott, hogy idegen lények
Az ötlet abszurdnak tűnhet, de logikusan ki más lenne képes az egész emberiséget az egész bolygón és hosszú időn át manipulálni, mint az idegenek? Csak olyasvalaki lehet, aki mindenek felett áll…
Bramley megjegyezte, hogy „annak a gondolatát, hogy az idegen beavatkoznak az emberi ügyekbe, általában jól toleráljuk, ha ezt egy tudományos-fantasztikus műben olvassuk, ám rosszul tűrjük, ha valaki ezt úgy hozza fel, hogy tényről van szó.”
„Az emberi történelem a véres konfliktusok és a pusztító zűrzavara látszólag végtelen sorozata,” írja Bramley.
Még egy furcsaságra is bukkant: „Megmagyarázhatatlan módon elképesztő intellektuális és technológiai fejlődésünk tükrében az ember előrehaladása egy életbevágóan fontos területen megtorpant: még mindig enged a benne lévő primitív bestiának, és hadat visel szomszédai ellen.”
Bramley azzal érvelt, hogy „könnyebb megérteni a sikátorban egy húscafaton összeugró két macska mentalitását, de hiba lenne ugyanezt az egyszerű elmeállapotot feltételezni arról a terroristáról, aki bombát helyez el egy repülőgépen.” Bramley ezzel azt akarta bizonyítani, hogy nem hibáztathatjuk egyedül az embereket azért, mert háborúskodnak.
Hogy kihangsúlyozza a tényt, hogy nem vagyunk állatok, akik mindenáron vért akarnak ontani, ezt tette hozzá:
„A reneszánsz kor a történelem egy olyan rövid periódusa volt, amely felfedte, hogy mikor enyhül az elnyomás, mikor az intolerancia és a háborúra uszító filozófiák fontossága csökken, akkor az emberek képesek szabadabban gondolkodni és cselekedni, és az emberi lények, mint egy nagy egész, természetes és automatikus módon eltávolodnak a háborútól.”
Ezzel arra a következtetésre jutott, hogy az emberiség nem születésétől fogva szomjazza a háborút.
Úgy tűnik, hogy az egész történelmünk során egy láthatatlan erő folyamatosan uszította a nemzeteket, megosztva őket, konfliktust gerjesztve láthatóan csupán egyetlen okból, hogy megosszon és uralkodjon.
„A legtöbb összefoglaló történelemkönyv csupán röviden nyilatkozik az ilyen, harmadik fél általi manipulációra.
Nem titok például, hogy az amerikai forradalom kitörése előtt Franciaország titkos ügynököket küldött Amerikába, hogy felszítsák a gyarmati elégedetlenségét a brit koronával szemben. Az is közismert, hogy a német hadsereg segítette Lenint és a bolsevikokat az 1917-es orosz forradalom során.
Egész történelmünk során az emberek és a nemzetek hasznot húztak más népek közötti konfliktusból és még gerjesztették is azokat.”
Röviden, két törzs között általában akkor tört ki konfliktus, ha egy harmadik fél a színfalak mögött bajt kevert.
A legrosszabb összeütközések rendre akkor történtek, amikor egy hívatlan fél úgy döntött, hogy közvetítőként lép fel, általában mindkét érintettből a legdühödtebb reakciókat váltva ki, ami után már lehetetlen volt elérni az entente cordial (szívélyes egyetértés) létrejöttét…