Egy 34 éves skót nő fedezte fel, aki még formális oktatásban sem részesült?
A koronavírus VALÓDI eredete…!
Nagyon elgondolkodtató!
Egy venezuelai férj oldalán irány Kanada: Az 1930-ban született June Hart szegény család gyermekeként nevelkedett a skóciai Glasgow egyik bérházában. Az apja buszsofőrként dolgozott.
Habár June képességei korán megmutatkoztak, mégis 16 éves korában ott kellett hagynia az iskolát, mert a családjának nem volt arra pénze, hogy egyetemre járhasson.
June a Királyi Kórházban kapott laboratóriumi technikus állást, amely során a szövetminták analizálásában kellett segítenie. Idővel Londonba költözött, ahol hasonló munkát szerzett, valamint megismerkedett egy venezuelai művésszel, Enriques Almeidával, akihez később feleségül ment.
A házaspár Torontóba költözött, ahol June elhelyezkedett a jó nevű, daganatos betegségekkel foglalkozó intézetben, az Ontario Cancer Institute-ban.
Mivel akkoriban Kanadában könnyebben boldogult az, akinek nem volt diplomája, mint a szigetországban, ezért a skót nő végre kibontakoztatta a tehetségét.
Forradalmi újítás a virológiában: Mai szemmel nézve egyszerűnek tűnhet a June által létrehozott technika, de az ő korában elképesztő innovációnak számított.
Az antitestek felismerik és megkötik a szervezetbe jutott idegen anyagok (baktériumok, vírusok) molekuláinak egyedi részét, az antigént.
Almeida ebből kiindulva számított arra, hogy a vizsgálatban használt antitestek laboratóriumi körülmények között is az antigén köré fognak csoportosulni, ezzel láthatóvá téve magát a vírust.
A feltételezése igazolást nyert, ami fontos tudományos mérföldkőnek számított, ugyanis ettől kezdve a vírusos fertőzések diagnosztizálására is fel lehetett használni az elektronmikroszkópot.
Ettől kezdve Almeida többféle vírust azonosított. Például ő volt az első, aki látta a rubeolát, amit akkoriban már évek tanulmányoztak a tudósok.
A titokzatos B814, amely a legtöbb tudóson kifogott: Almeida tehetségét világszerte kezdték elismerni, ezért a hatvanas években visszaköltözött Londonban, ahol a St. Thomas Kórház Orvostudományi Iskolájába kezdett dolgozni.
1964-ben ott vette fel vele a kapcsolatot az egyik kollégája, dr. David Tyrrell, aki Salisburyben vezetett egy kutatást, ami során a csapatával egy influenzaszerű vírusról gyűjtöttek mintákat, ami egy megbetegedett iskolás fiú után neveztek el B814-nek.
A kutatócsoport problémája az volt, hogy egyik tradicionális módszerrel sem tudták laborban kitenyészteni a vírust, ezért gyanítani kezdték, hogy a B814 teljesen új lehet.
Ez könnyen lehet, hiszen a Földön rengeteg vírus van.
Dr. Tyrrell kezdett kifogyni a lehetőségekből, ezért mintákat küldött Almeidának, hátha képes lesz azonosítani a vírust.
A koronavírus felfedezése:
Annak ellenére, hogy csak korlátozott számú minta állt rendelkezésére, Almeida mégis olyasmit talált, ami felülmúlta Tyrrellék minden várakozását, ugyanis a nő nemcsak azonosította és tiszta felvételt készített a vírusról, hanem rémlett neki, hogy már kétszer is látott valami hasonlót a kutatásai során.
Az egyik ilyen korábbi munkája az volt, amikor hörghurutos csirkékkel dolgozott, a másik az, amikor egerek hepatitiszes májgyulladását vizsgálta.
Almeida mindkét esetről tanulmányt írt, de azokat elutasították a folyóiratok lektorai, mert tévesen azt hitték, hogy csak a már ismert influenza részecskék rossz minőségű felvételéről van szó.
Almeida ezen kutatásai egy időre az íróasztal fiókjába kerültek, de Tyrrellék mintájával bebizonyosodott, hogy újfajta vírusról van szó.
Mivel a felvételeken egy glóriaszerű struktúra volt látható az organizmusok körül, ezért a kutatócsapat a latin corona kifejezést használva alkotta meg a coronavirus elnevezést.
Így született meg a koronavírus, aminek egyik típusa a SARS-CoV-2, ami 2019 végén bukkant fel Vuhanban, majd néhány hónap alatt felforgatta az egész világot.
Az autodidakta zseni, akit nem kéne elfelejtenünk: 1985-ben Almeida úgy döntött, hogy elhagyja a tudományos pályát, de továbbra is aktív, kíváncsi nő maradt.
Amellett, hogy kiképezte magát jógaoktatónak, még finom porcelánok restaurálásában is tudást szerzett, hogy aztán régiségeket kezdjen gyűjteni és helyreállítani a második férjével, az ugyancsak virológus Phillip Gardnerrel.
Almeida visszavonulása azonban nem volt végleges, ugyanis 2007-be, nem sokkal a halála előtt, tanácsadóként kezdett dolgozni a korábbi munkahelyén, a St. Thomas Kórházba, ahol abban segített a kollégáinak, hogy jó minőségű felvételeket készítsenek és publikáljanak a HIV-vírus.
Hugh Pennington bakteriológus, az Aberdeeni Egyetem professzor emeritusa így beszélt egykori kollégájáról, mentoráról:
„Kétségtelen, hogy June Almeida generációjának egyik legkiemelkedőbb skót tudósa volt, akiről ennek ellenére, elfeledkezett az utókor.”