Végig ebben rejlett volna a kulcs a járvány legyőzéséhez? Sokan már most szenzációról beszélnek.
A szegedi Pharmacoidea Kft. kutatói pénteken jelentették be új felfedezésüket, miszerint a koronavírus sejtfelszíni kötődésekor a már feltérképezett sejtfelszíni kötőhely, az ACE2 (angiotenzin konvertáló enzim) mellett a sejtfelszíni cukrozott fehérjékkel is kapcsolatba kerül, és ez elősegíti a vírus bejutását a sejtbe. Magyarán a vírusfertőzés egy új módját sikerült kimutatni.
A csapat Európa legnagyobb gyógyszerfejlesztési programjában, az Innovatív Gyógyszer Kezdeményezésben vesz részt, a kutatási eredményről szóló kézirat jelenleg elbírálás alatt áll, de a Nature kiadó saját preprint szerverén már nyilvánosságra hozta.
Eddig a hír, amely a laikus média pársoros beszámolói alapján ismét csak a bizonytalanságot növeli a szűk szakmán kívül állókban.
Dr. Letoha Tamás kutatóorvost, a Pharmacoidea Kft. ügyvezetőjét kértük, hogy magyarázza el, pontosan miről is van szó. Elöljáróban:
a vírus sejtbe jutásának (a fertőzésnek) új mechanizmusa nem azt jelenti, hogy a SARS-CoV2 tett szert újabb, „veszélyes” képességre, hanem a kutatók rátalálhattak egy „hátsó ajtóra”, amit eddig is használtak a vírusok. És amit így be tudunk zárni előtte.
A vírus a legügyesebb szélhámos, hihetetlen módszerekkel éri el, hogy a sejt »felvegye«, akár a jószívű kamionsofőr egy stoppost az út széléről. Csakhogy ez a stoppos egy bűnbanda tagja, ahogy a vezetőfülkébe kerül, át is veszi az irányítást nemcsak a sofőr, de kamion és a rakomány felett is
– hozza a remek példát Letoha Tamás.
A koronavírus esetén a stoppos módszerét a vírus felületén elhelyezkedő úgynevezett tüskefehérjék rejtik: az itt található aminosavak sorrendje képes meggyőzni a sejtet arról, hogy az beengedje magába a kórokozót.
A járvány kitörése óta ismert mechanizmus szerint a vírus tüskefehérjéit az emberi sejtek már említett ACE2 receptoraihoz kapcsolva jutnak „a falakon belülre”, de mint kiderült, létezik alternatív út is. Itt jönnek a képbe az alapvetően a kommunikációért felelős úgynevezett sejtfelszíni cukrozott fehérjék.
Sejtjeinket ugyanis kettős zsírréteg veszi körbe, ez választja el őket egymástól a vizes közegben, akárcsak a húsleves kis zsírgyöngyöcskéit.
Ám a szervezet nem működhet teljesen különálló entitások összegeként, a sejtek rendkívül aktív „kommunikációt” folytatnak egymással, ehhez pedig a sejtfelszínről kiemelkedő, különféle speciális „antennákat” használnak.
A sejtfelszíni cukrozott fehérjék alkotta úgynevezett syndecan család egy ilyen „antennatípusnak” felel meg, a szakember szerint úgy kell elképzelnünk, mint a fenyőfákat:
A gyökerek a sejtbe nyúlva vezeti be a jeleket, a törzsekhez pedig minden irányban rendkívül bonyolult szénhidrátláncok kötődnek, végükön negatív töltéssel. Persze nem magányosan állnak, a sejtet egész „fenyőerdők” borítják.
A folytatásban is maradva a mindennapok szintjén, a felfedezés milyen gyakorlati eszközökkel segítheti a vírus elleni harcot?
A válasz előtt fontos tisztázni, hogy jelen tudásunk szerint a COVID-19 kezelése még jó ideig csak összetett terápiával lesz lehetséges, ebben pedig már most segítséget nyújt a cikkünk elején említett „hátsó ajtó” felfedezése.
Jelenleg két olyan, régóta forgalomban lévő, terápiásan alkalmazott készítmény létezik, amely gátolhatja a sejtfelszíni cukrozott fehérjéken történő bejutást. Az egyik egy véralvadásgátló, a másik egy vízhajtó
– fogalmaz Letoha Tamás.
Persze egyik sem a vírus elleni végső megoldást jelenti, hanem egy eddiginél hatékonyabb kombinációs terápiát tehet lehetővé: a lényeg, hogy minél több oldalról támadjuk egyszerre a vírust, annál sikeresebbek lehetünk komoly fertőzés esetén.
Forrás: 24.hu