Az életed nem azért rossz, mert alkalmatlan vagy arra, hogy a mostaninál jobb életfeltételeket teremthess magadnak. A kiábrándító igazság az, hogy a rendszer, amiben élsz az alapvető hiba, ott rejtőzik minden kudarc és frusztráció gyökere.
Méghozzá eltervezve, vagyis a sorsod igazából előre meg lett írva, éppen úgy, ahogyan a többi, sok milliárd emberé. Ez a rendszer ugyanis még mindig az elnyomáson és kisemmizésen alapul, éppen úgy, mint évszázadokkal, vagy akár évezredekkel ezelőtt…
A játékfüggőség, az úgynevezett kibertértől való függés egyre tömegesebbé váló jelensége rámutat egy nagyon is valós, talán az egész emberiséget fenyegető veszélyre. Arra, hogy mindenféle csiricsáré, szépnek, modernnek tűnő dologgal gyakorlatilag láncra lehet verni a legtöbb elmét. Sajnos bizonyos értelemben már most is ebben az állapotban vagyunk, ha a végső valóságunkban, ha egy mesterséges világban élünk. Amennyiben az utóbbiban, úgy rabságunk még súlyosabb, hiszen nem csak a tényleges világunktól fosztottak meg minket, hanem még ebben az illúzióban is kialakítottak egy rabszolgatartó rendszert!
Hiszen egyfajta Mátrix, vagyis a valóságot eltakaró, az életünket eltérítő rendszer kétségtelenül létezik és hatását immár az egész világra kiterjesztette. Ez az embertelen, gonosz gépezet embermilliárdok tudatára, elméjére és hétköznapjaira telepedett rá, méghozzá úgy, hogy az áldozatoknak fogalmuk sincs arról, hogy rabszolgái lettek ennek a láthatatlan, érzékelhetetlen szisztémának. De persze vannak, akik felébrednek ebből a rémálomból, legalábbis részben eszméletükhöz térnek, és amikor felismerik, hogy miféle ördögi illúzióban tartották őket fogva, iszonyodva próbálnak szabadulni, teljes egészében megszabadulni a láncoktól és végre ismét a saját maguk uraivá válni. Ez a legritkább esetben sikerül. A valóságot eltorzító Mátrix ugyanis a civilizáció legmélyebb rétegeibe ette be magát, áldozatait kora gyermekkoruktól fogva arra szocializálja, hogy az az elmebeteg életmód a helyes, amit évszázadok óta rákényszerít mindenkire, és mikor már egész nemzedékek nőttek fel ennek a Mátrixnak a felügyelete alatt, az emberiség afféle félholt zombiként el sem tudja képzelni, hogy másmilyen életet is élhetne.
Manapság a konzum-civilizáció elmeprogramozó virtuális valóságában vergődünk. Legfontosabb termékünk a fedezet nélküli pénz, melyből mindig mesterségesen keltett hiány van, ez tartja meg a mondvacsinált értékét. Az emberek gondolatainak központja a pénz és a pénzen megvásárolható, általában csak önigazolásra alkalmas termékek állnak. A hagyományos értékeket bedarálták, a másik oldalon kijövő forgácsokat eltüzelték, közben ezen a máglyán sütötték meg azokat az élelmiszeripari hulladékokat, amiket nap, mint nap táplálék gyanánt magunkhoz veszünk. A közgyógyítás immár nem a betegek, hanem a betegségipar, a gyógyszergyárak érdekeit veszi figyelembe és szolgálja azt. Politikusaink nem érdekképviseleti közszolgák, hanem hatalomgyakorló lobbisták, akiknek nem a nép érdekeit figyelembe véve kormányoznak. (Ennek ellenkezőjére, vagyis a tényleges népképviseletre már ki is találtak egy remek, negatív előjelűvé tett kifejezést: populizmus.)
A hírekben, újságokban, a világhálón nem tájékoztatnak, hanem félreinformálnak és befolyásolnak, agyakat mosnak. A hírek álhírekké vedlettek, a feltáró jellegű, oknyomozó újságírói munkát konteóvá, összeesküvés-elmélet iparrá változtatták. A nemek és családok eltörlése zajlik ebben a pillanatban is. Új faji háború robbant ki a felszín alatt, célpontja a fehér, európai ember. A normalitást akarják elsöpörni és helyébe az abnormálist, deviánst, aberráltat tenni és követendő mérceként felállítani.
Az egyre növekvő nagyvárosok beton- acél- és üvegkalitkába változtatták a világlátásunkat, a természettől szinte teljesen elszakadtunk, az emberek nagy része szabályosan rosszul lesz, ha huzamosabb ideig olyan környezetben kell élnie, ahol nincs nyüzsgés, kavargás, tömeg, forgalom zaj, vagyis nem érzékeli a totális őrületet. A fiatalabb generációk súlyos valóságtagadókká lettek, világháló- és képernyőfüggők, akiket többé nem érdekel az őket körülvevő környezet. Az ugyanis túl unalmas, szürke és persze a maga elvárásaival, teljesítményközpontúságával embertelen és kegyetlen. Mindenki a Facebookra, Twitterre, Youtube-ra, Instagrammra és a Spotify-ra költözik, virtuális személyiségeket alkotnak, amik csupán halványan emlékeztetnek valós önmagukra. Feltupírozott, színes-szagos, konfettis, csodás, utómunkával varázslatossá tett, nagy műgonddal beállított profilok ezek, mögöttük és bennük a tökéletes ürességgel. Mindenki olyan celeb akar lenni, mint azok a sztároknak avanzsált intellektuális és emberi nullák, akiket naponta tesznek ki a televíziók elektromos ablakába, és akik azért híresek, elismertek, mert csak…
Már nincs szükség tehetségre, kiemelkedő képességekre. A silány média magához hasonlatossá teszi, tehát elsilányítja a nézőit, egyre lejjebb rángatja az igényeket, míg végül már nem lesznek elvárások, az egyszeri néző annak is örül, ha érdektelen állatkerti híreket nézhet a kereskedelmi szennycsatornák híradónak nevezett, totálisan szubjektív, rosszindulatú és természetesen hazug kanális buzgárjai révén.
Hahó! Ez nem a valóság! Azt évszázadokkal ezelőtt magára hagytuk, vagy ha mégsem, akkor azóta csak pusztítjuk, írtjuk, tönkre tesszük, mintha valamiféle kicsinyes bosszút állnánk rajta a saját kicsinységünk, szürkeségünk, alkalmatlanságunk okán. Az embereknek immár nem elég a normális, hétköznapi élet – az, amire a legtöbben képességeik alapján hivatottak és alkalmasak. Ők híresek, gazdagok, közismertek és népszerűek akarnak lenni. Ok nélkül, indok és kellő megalapozottság nélkül. Úgy akarnak élni, ahogy a tévében látják a celebek életét. Kitömve pénzzel, minden földi jóval, természetesen vagy nulla teljesítmény mellett, vagy olyan álteljesítményért cserébe, mint a műsorvezetés, vagy a bohóckodás egy Youtube csatornán.
A valóságot tagadjuk meg, félünk szembenézni a saját világunkkal, és ahogy követik egymást a generációk, ez a fajta deviáns degeneráció egyre szembe ötlőbbé válik. No persze erről nem az egyén tehet, nem a hétköznapi ember az, aki ezeket az őrületes és önveszélyes döntéseket meghozta. Az Elit, a világot a háttérből irányító, elképzelhetetlen mértékű anyagi és egyéb befolyással bíró hatalom az, mely ezt az életstílust rákényszerítette a civilizációra amolyan szolid, de jól tetten érhető és sunyi rábeszéléssel. Elterjesztették az új kultúrát, mely valójában ellenkultúra, mely nem progresszív, hanem tagadó, azonban csalóka módon a zászlajára a haladás szót festette fel.
Ez az újkori techno-ideológia napjaink, korunk hamelni patkányfogója, aki a világmédia furulyázásával csalogatja magához az embereket, majd táncolva, vidáman ugrálva vezeti őket a valóságtagadás éjsötét folyamába és mosolyogva nézi végig, ahogy milliárdok fuldokolnak (arcukon még mindig az önfeledt öröm bárgyú arckifejezésével) a szurokfekete hullámok között, melyek egyre magasabbra és magasabbra csapnak…
De persze néha-néha valaki mégis feleszmél. Vannak, akik még idejében észreveszik, hogy amivel tudatukat, elméjüket körbevették, az nem más, mint egy álvalóság, egy élő Mátrix, mely nem csak eltakarja, de szinte tökéletesen elszigeteli őket a tényleges valóságtól. Ők Ébredezőknek hívják magukat és új utakat keresve próbálnak megszabadulni ebből az iszonyatos, élethosszig tartó börtönből. Sajnos ahány ébredező, annyiféle ébredés, eszmélés van. Akadnak, akik elvesznek a nemkülönben hamis, legtöbbször neo-ezoterikus tanokban és a mátrixon belül létrehoznak maguknak egy kisebb, személyre szabott mini-mátrixot, amiben boldogan élnek – de továbbra is öntudatlan módon.
Mások megpróbálják elhagyni a gyerekkoruk óta rájuk erőltetett illúziókat, de ez egy rendkívül nehéz, embert és elmét próbáló folyamat. Ráadásul súlyos következményei is vannak, hiszen ha úgy szeretnéd látni a világot, ahogy az ténylegesen, a maga teljességében létezik, akkor bizony nagyon nagy lelkierőre és kitartásra lesz szükséged. Egyrészt azért, mert a tényleges valóság egyfajta gépterem, Óz, a varázsló hatalmas irányítópultja. Látni fogod, hogyan manipulálnak, miként sorvasztják el a személyiségeket, egyediségeket, egyéniségeket. Eszmélésed során észre fogod venni azokat az árulkodó jeleket, amelyek azt bizonyítják, hogy egy sajátos, de roppant hatékony gépezetre vagy kötve már születésed óta, és amit teljes joggal nevezhetünk Mátrixnak. Ez a Mátrix a valóság egyik manifesztációja az, amit Te az életednek nevezel és hiszel. Noha ez nem a Te életed. Te csupán egy bármikor és bárkire lecserélhető statisztája vagy ennek a globális szintű előadásnak, ami kikapcsol, elkábít, eltérít, és ami biztosítja azt, hogy akik a Mátrixon kívül élnek és azt működtetik, uralkodhassanak rajtad. Rajtam. Mindenkin, az egész emberiségen.
Az ébredezők egy része megtalálva a helyes utat rájönnek arra, hogyan szabadulhatnak meg a láncaik legalább nagyobb részétől. Sorsuk a részleges kitaszítottság, a társadalmi közmegvetés lesz, de ez nem térítheti el őket a céljuktól. A cél pedig az, hogy minél több embertársunkat legalább részlegesen kiszakítsunk ebből az egész világot felfaló, ördögien aljas és gonosz gépezetből. A legtöbben ugyanis nincsenek tudatában a saját életüknek, azt a legcsekélyebb mértékben sem irányítják és fogalmuk nincs arról, hogy egy hatalmas hazugságban vegetálnak. Ugyanis a világ ebben a formájában nem más, mint egy illúzió, egy délibáb, egy rémálom, amelyből a legtöbbünk nem tud és nem is akar felébredni.
Miből gondolom ezt? Lássuk csak!
Egyrészt érdemes észrevenni és tudatosítani azt a cáfolhatatlan, teljesen egyértelmű tényt, hogy ezen a bolygón a hétköznapi állampolgárok, az úgynevezett lakosság minden egyes egyede nagyjából ugyanazt a sematikus életet éli. Noha bennünk van az ösztönszerű késztetés arra, hogy valamiképpen egyedivé, különlegessé váljunk, ezt soha nem érjük el, hiszen ezt a törekvésünket trendek, divathullámok, tudatalatti sugalmazások térítik el és szabják méretre, konfekcióra. Ha valaki mégis úgy határoz, hogy szembe megy az árral, az egy olyan, iszonyatos erős sodrással találja magát szembe, aminek csupán nagyon kevesek képesek érdemben és élethosszig tartó módon ellenállni. A legtöbben némi próbálkozás után feladják és visszaállnak valamelyik sorba, melyet a világmédia kolompjának hangja irányít a helyes irányba…
A valódi mátrix része, egyik elengedhetetlen eleme az, hogy megnyomorítsák az életed. Megbetegítenek, frusztrálttá, pánikbeteggé tesznek. Az élelmiszereknek nevezett szintetikus mérgek belülről marják szét a testedet. Az egészségügy financiális alapokon működő betegségügy lett az egész világon. Egy vállalkozás, egy multinacionális cég konglomerátum, aminek az az érdeke, hogy minél több beteg ember legyen, akiknek el lehet adni a tünetkezelő, de nem gyógyhatású készítményeket – amik mellékhatásai újabb és újabb betegségeket generálnak. A betegségipar, azon belül különösen a pszichiátria nem létező betegségeket talál ki és bizonyos viselkedésformákra ráhúzva azokat antidepresszáns-zabáló nemzedékeket hoz létre, megint csak a minél nagyobb profit érdekében. Mindez illúzió, amitől ha nem is könnyedén, de azért meg lehetne szabadulni.
Legtöbb betegségünk hiányállapot következtében jön létre, vagyis azért, mert sok mindent nem kap meg a testünk, amire szüksége lenne, ezzel együtt viszont rengeteg olyan anyaggal szemeteljük tele, amik súlyosan mérgező, káros hatással rendelkeznek. Ha ezen tudnánk változtatni, például tudatosabb táplálkozással, akkor a betegségek jó részétől örökre búcsút mondhatnánk.
Hatalmas átverés az, hogy az embernek minden télen meg kell fáznia, influenzát kell megkapnia. Ez egy hazugság, ez nem törvényszerű, mint ahogy az sem igaz, hogy egy meghűlés kezelésére nagyszerű, vízben oldódó porokat lehet kapni a sarki közértben. Ez is az illúzió része, ahogy az is, hogy az emberi szervezet állandóan megbetegszik, és ezt úgy adják elő, mintha teljesen természetes lenne. Hazugság. Ha tudatosan táplálkozol, valóban organikus ételeket veszel magadhoz, jelentős lépést teszel a Mátrixból való kiemelkedésed felé. Jóval ritkábban betegszel meg, nem költesz annyit gyógyszerekre, vagyis gyógyhatású készítményekre. Tehát legalább részben felszabadulsz, hiszen energikusabb, frissebb leszel, több pénzed marad, amit másra, értelmesebb és hasznosabb dolgokra fordíthatsz. Erőforrások szabadulnak fel – és ezekkel együtt egy kicsit te magad is szabadabbá válsz.
A Mátrix másik fontos eleme az elmét, akaratot bénító monotonitás, a szürkeség, eseménytelenség. Ezekkel telítik meg a mindennapjaidat, semmiféle más lehetőséget nem adva meg az önmegvalósításra. A lényeg éppen ez az: Ne valósíthasd meg önmagad, ne teljesedhess ki, csupán úgy, ahogyan azt már megszoktuk. Önmegvalósíthatsz a munkádban. A hivatásodban, amivel nap, mint nap monoton módon foglalkozol. Napi 6-8-10-12 órában. Vedd észre, ez egy nagyon súlyos lánc, amit egy szinte törhetetlen bilinccsel zártak a bokádra.
Nagyon kevés az olyan ember, akinek az a munkája, ami egyben a hobbija is, a legtöbben kényszerpályára kerülnek és nagyon sokszor tudatromboló, monoton tevékenységet kell folytatniuk, tulajdonképpen annyi pénzért, ami éppen csak a létfenntartásra elegendő. Vagyis a munkájukért kapott fizetést egy hónapon belül visszapörgetik a rendszerbe, ezzel újra és újra és gyakorlatilag állandó jelleggel kiszolgáltatottá téve magukat.
A mindennapos munkába járás, a rutinszerű munkavégzés fásulttá, kedvetlenné tesz, beszűkíti a tudatot. Mindezen felül állandó frusztrációt is okoz, hiszen a legtöbb munkahelyen alá- és fölérendeltségi viszony van, egy hierarchiában foglalunk helyet és vannak, akiknek ellenvetés nélkül engedelmeskednünk kell. Így telnek el évtizedek, a munka az intézményesített bérrabszolgaság rendszerében és mire feleszmélsz, már túl késő, túl öreg vagy, túl fásult, kedvetlen és kiégett. Mindent és mindenkit meggyűlöltél. Ösztönös tagadóvá válsz, minden pozitív dolgot elutasítasz csak azért, mert a tudatalattid így próbál valamiféle önigazolást kapni a saját, nyomorúságos helyzetedre. Ha minden rossz, ha minden kilátástalan, ha mindenki gonosz, aljas, hazug, akkor te magad tulajdonképpen semmiről nem tehetsz – még a saját életedről sem. Ugye milyen egyszerű? És működik!
No persze nem várhatjuk el, hogy minden ember kilépjen a munkahelyről és önmegvalósító programokba kezdjen. Egyrészt azért nem, mert a legtöbben jelen állapotukban, a szocializációjukból és a csökevényes oktatási rendszer jóvoltából egyszerűen alkalmatlanok erre. Ha volt is tehetségük, affinitásuk bármihez, akkor ezt még idejekorán kiölték belőlük. Ők bábokká váltak, irányított személytelen személyekké, akik automatizált módon vegetálják végig az életüket. Sajnos ők vannak többen. Sokkal többen. Ők a Mátrix öntudatlan katonái, Smith ügynökei. Akik maguk közé rántanak és észrevétlenül oldanak fel a saját, súlyosan toxikus közegükben. Mindenkit azzá tesznek, amikké ők lettek. Pontosan úgy, ahogyan Smith ügynök másolja át magát mindenki másba.
Azt is fel kell ismerned, hogy valójában olyanoknak fizetsz általuk meghatározott mértékben és különböző jogcímeken beszedett adót, akik valójában börtönbe valók. A világháló információbőségének hála mostanra teljesen világossá vált, hogy az úgynevezett fehérgalléros bűnözés melegágya kormányszinteken zajlik és ez sajnos minden országra jellemző, vagyis ez is egy rendszerszintű probléma – ami azonban nem anomália, hanem az emberellenes szisztéma velejárója, egyik összetevője. Eszmélj rá arra, hogy valójában a legnagyobb csalóknak fizeted az adót az általad nagy nehezen, verejtékkel megkeresett pénzedből. Mindezek után hogyan is állíthatnád magadról, magunkról, hétköznapi emberekről, hogy szabadok vagyunk? Ez intézményesített rabszolgaság, szabad rablás. A liberális demokráciák befogadásával és elterjesztésével kígyót melengettünk a keblünkön. Elhitették velünk, hogy végre kiteljesedhet az egyén szabadsága. Ehelyett megkaptuk a már elnevezését tekintve is hamis politikai korrektséget és a véleményterrort.
A rendszer majdnem mindenkit mohóvá, kapzsivá és aljassá tesz. Pedig nem így születtünk. Egy gyermek nagyon sokáig tiszta marad, önzetlen, belátó, kooperatív, nyitott, ártatlanul kíváncsi. Ezek a velünk született alap tulajdonságaink, amiket aztán szépen kiirtanak belőlünk. Rájössz, hogy ebben a világban semmit nem érsz el becsülettel, tisztességgel, önérzetességgel, méltósággal. Hitelrabszolgává tesznek és onnantól kezdve már csak azért élsz, hogy visszafizethesd a visszafizethetetlen adósságaidat. A pénzt fogod hajszolni éjjel-nappal. Diákhitel, lakáshitel, személyi hitel, áruhitel, államadósság – ezek a kifejezések kísérik végig az életed.
A fasizálódott konzumtársadalom elvárásokat támaszt mindenkivel szemben, követned kell a trendeket, divatot, kütyümániát, különben kitaszítottá válsz, furcsa csodabogárrá, akit jobb elkerülni. Mindeközben megállíthatatlan módon épül ki a Nagy Testvér infrastruktúrája. Mára már nincs egy olyan szeglete a világnak, ahol az embert ne lehetne megfigyelni, lehallgatni. Mindenhol mindennek szeme és füle van. Sehol sem lehetsz biztos abban, hogy a titok az titok marad, vagy csak egyszerűen élhet a magánéleted úgy, hogy ne tolakodnának a privát szférádba. Figyelnek téged, mintha tényleg egy Mátrixban lennél. Lehallgatják a beszélgetéseidet, de már ez sem elég és azon dolgoznak, hogy a gondolataid is montírozhatóvá váljanak.
Ebből a felsorolásból talán világossá válhat, hogy manapság a legtöbb ember élete pofon egyszerűen és meglehetős pontossággal felvázolható. Reggel – vagy már kora hajnalban… – felébreszt az óra, megmosakodsz, bedobsz egy kávét, jó esetben még eszel egy-két falatot indulás előtt és utána máris a kocsidban, vagy egy tömegközlekedési eszközön találod magad. Mész dolgozni. Azért, hogy megkeresd a mindennapi betevődet, hogy biztosíthasd magadnak és a családodnak az életben maradáshoz szükséges alapfeltételeket. Leegyszerűsítve gyakorlatilag azért dolgozol, hogy ki tudd fizetni a számlákat, illetve legyen mit enni és inni. Ha szerencsés vagy, akkor még belefér, hogy időnként elmenjetek moziba, vegyetek magatoknak ezt-azt, de alapvetően a munka egy átlagos munkavállaló számára arról szól, hogy megkeresd azt a minimális összeget, amit aztán a szupermarketekben és csekkek formájában vissza is szed a rendszer… Munka után gyorsan beugrasz a boltba megvenni a napi szükségleteket, aztán irány haza. Hulla fáradt vagy, ideges, nincs türelmed semmihez és senkihez. Bekapcsolod a tévét, innentől kezdve annak a fénye és hangja tölti meg a nappalit egészen addig, amíg le nem fekszel. Aztán másnap az egész kezdődik elölről, mindig ugyanaz, évekig, évtizedekig! Végül menthetetlen módon berozsdásodsz, elkopsz, a rendszer kivet magából, mint egy haszontalanná vált, romlott alkatrészt.
De az igazán tragikus tényeket még meg sem említettük. Például azt, hogy a legtöbb ember, aki így él – nagyjából a 90%… –, az szinte tökéletesen öntudatlan állapotban, mindenféle személyiségvonásoktól mentesen, azoktól megfosztva éli le azt az időszakot, amit kissé cinikusan életnek neveznek. Soha nem jut eszébe az, hogy micsoda borzalmas, születésétől fogva ráerőszakolt mókuskerékben van, és sajnálatos módon egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mi folyik körülötte a világban, vagy hogyan került ebbe a szörnyű csapdába. Azért nem teszi, mert fogalma nincs arról, hogy ő tényleg csapdába került, egy megvalósult Mátrixba, egy embertelen rendszerbe, amit a leghatalmasabbak szándékosan hoztak létre azért, hogy milliárdokat tegyenek madzagon rángatott bábokká.
Szomorúan kell megjegyezni, hogy tervüket szinte maradéktalan módon képesek voltak kivitelezni és ez a mechanizmus manapság teljes gőzzel, hibátlanul működik! Mindenki benne van, aki egyetlen pillanatra sem pillant fel a munkájából és nem csodálkozik rá arra, hogy vajon miért kell mindezt csinálnia…
Van ebből kiút? Lehetséges, hogy az ember valahogy ellenálljon ennek a borzasztó, lealacsonyító, lealjasító mechanizmusnak és valamilyen módon kitörhessen a láthatatlan ketrecből?
Van, azonban ez az út nagyon hosszú, roppant veszélyes és rengeteg erőfeszítést igényel. Az is elmondható, hogy amennyiben a tudatosabb életet választjuk, cseppet sem fogunk megkönnyebbülni, cseppet sem leszünk boldogabbak, csupán annyit érünk el, hogy meglátjuk, mi folyik a függöny, a színpad mögött. Azonban mivel a tudás egyben hatalom, elengedhetetlenül és égető módon szükséges, hogy minél hamarabb, minél többen kitörjenek a rendszer csapdájából, annak érdekében, hogy később kritikus tömeget alkotva megkísérelhessenek egy merőben más, alternatív társadalmi berendezkedést kialakítani. Ennek eléréséhez azonban többféle felismerési folyamaton kell átesnünk, és ahogyan az a korábban leírtakból kitűnik, egyik sem lesz egy könnyű kis séta… De nem szabad feladni, mert azzal eggyé válsz a gépezettel és Duracell módjára táplálod tovább a Mátrixot.
Mindenekelőtt rá kell, hogy döbbenj arra, hogy az életed nem azért rossz, mert alkalmatlan vagy arra, hogy a mostaninál jobb életfeltételeket teremthess magadnak. A kiábrándító – és paradox módon egyben felszabadító – igazság az, hogy a rendszer, amiben élsz az alapvető hiba, ott rejtőzik minden kudarc és frusztráció gyökere. Méghozzá eltervezve, vagyis a sorsod igazából előre meg lett írva, éppen úgy, ahogyan a többi, sok milliárd emberé. Ez a rendszer ugyanis még mindig az elnyomáson és kisemmizésen alapul, éppen úgy, mint évszázadokkal, vagy akár évezredekkel ezelőtt.
A tudatosabbá válás legelső lépése az, hogy felismerjük: az az életmód, amit eddig folytattunk, rossz, káros, és minden, ami minket körülvesz, egyetlen célt szolgál, mégpedig azt, hogy lehetőleg minél jobban leterheljenek minket és egyre kevesebb érdeklődést mutassunk mind a közvetlen környezetünk, mind a nagyvilág eseményei, történései iránt.
Ennek oka pedig az, hogy amennyiben ez a cél teljesül, zavartalanul alakíthatják tovább világunkat mindenféle zavaró tényező nélkül, sőt, a te rabszolgasorsba veréseddel építhetik ki azt a struktúrát, ami végül a teljes elnyomáson fog alapulni. Amennyiben nem próbálsz meg kitörni ebből az állapotból, óhatatlan módon a rendszer részévé és öntudatlan bűntársává válsz. Rá kell jönnöd arra, hogy ami körülvesz, az jóformán mind hazugság, a valóság szándékos eltorzítása.
Amennyiben ezzel sikeresen szembesülsz, máris felismerheted, hogy maga a struktúra, a közeg, amiben élsz a valódi ellenség.
Ők kárhoztatnak kisszerűségre, és arra, hogy lehetőleg soha ne ébredj fel az éber kómából. Így nem fogod észrevenni a jelenlegi világ valós berendezkedését, amiben te csak, mint rabszolga, egy irányított munkagép lehetsz jelen.
Azonban, ha tudatosul benned mindezt, máris egy sikeres lépést tettél annak irányába, hogy visszanyerd az önrendelkezésen alapuló tudati szabadságodat, ezzel együtt pedig elkezded elvágni azokat a zsinórokat, amiken eddig az elmédet rángatták.
Részlet az Összeesküvés elméletek sorozat 20., „A Mátrix fogságában” című részéből