A Sherbrooke-i Egyetem epidemiológusa rátalált valamire, ami pontot tehet az AIDS eredetének végső kérdésére.
Ahogy az AIDS elleni gyógyszer, úgy a zéró páciens, vagyis az első HIV-fertőzött utáni kutatás is hiábavaló volt eddig.
Könnyen lehet azonban, hogy hosszú évek megfeszített kutatása után kiderült, ki lehetett az első ember, aki elkapta az AIDS-betegséget okozó vírust.
A rejtély megoldása egy tíz évvel ezelőtti könyv egyik megállapításában keresendő.
Jacques Pepin professzor már évtizedek óta próbálja felkutatni a betegség eredetét. A Sherbrooke-i Egyetem epidemiológusa 2011-ben publikált “Az AIDS eredete” című könyvében arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg a 20. század elején kaphatta el egy kameruni vadász a vírust, és róla terjedhetett tovább a fertőzés Léopoldville-ben, vagyis a mai Kongó fővárosában, Kinshasában.
Úgy tűnik, hogy a professzor következtetése majdnem tökéletes volt, legalábbis ez derül ki a tíz évvel ezelőtti megállapítás legfrissebb felülvizsgálatából. Eszerint azonban
a szóban forgó zéró beteg, vagyis a vadász nem egy őshonos afrikai ember, hanem minden bizonnyal egy első világháborús európai katona lehetett.
A lapnak adott interjúban Pepin professzor kifejtette, hogy 1916-ban Kamerunba brit, belga és francia katonák jutottak el.
Az egyik ilyen invázió során 1600 katona érkezett Moloundou városába, ami a feltételezések szerint az első HIV-fertőzés helyszíne lehetett.
Akkoriban a megszálló katonáknak nem elsősorban az ellenséggel, hanem a körülményekkel kellett megküzdeniük Kamerunban.
A városban 3-4 hónapig állomásozó katonák élelme gyorsan elfogyott, ezért a környező erdőkben vadásztak.
Az egyik ilyen alkalommal egy csimpánzokra vadászó katona megsérült, majd mikor az elejtett állatot levágták, a majom vére a sérülésen keresztül bejuthatott a férfi szervezetébe, aki így tudtán kívül a HIV-fertőzés zéró páciense lett.
A professzor szerint a vírus eleinte csak lassan terjedt és kizárólag a belga kolónia fővárosára koncentrálódott. Úgy véli, hogy az első fertőzéstől, vagyis 1916-tól az ötvenes évek elejéig nagyjából 500 ember kaphatta el a vírust.
Az akkoriban 14 ezer lakost számláló Léopoldville-ből végül a hatvanas években kezdett el gyorsabban terjedni fertőzés, amikor az európai gyarmatosítás béklyóit levetve menekültek és bevándorlók árasztották el a várost.
A robbanásszerű lakosságnövekedés pedig kiváló táptalaja volt a vírus elterjedésének.