Amerika: az Aranyvonat által szállított kincsek tulajdonosait nem lehet meghatározni, ezért azok visszaadása sem lehetséges Magyarország számára.
A magyar Aranyvonatot a nyilasok készítették fel azzal a céllal, hogy a várható visszavonulás idején saját felhasználásra „mentsék meg” a nemzeti vagyont, és abból – is – finanszírozzák majd Németországból kiindulva a nácik feltételezett ellentámadását.
A szerelvény 1945. január 23-ig a nyugati határszélen fekvő Fertőbogoz környékén állomásozott, innen Toldy Ferenc vezetésével haladt fokozatosan nyugati irányban a Német Birodalom területén, a szovjet frontvonaltól biztonságos távolságban állomásozva.
A vonat által szállított kincsek mennyiségét és pontos értékét csak megbecsülni lehet, az Aranyvonatról ugyanis az első leltár már jóval az amerikai birtokbavétel után készült, Salzburg városában.
Ami biztos, hogy a szerelvény magával szállította a Magyar Nemzeti Bank teljes arany- és valutatartalékát, számos múzeum kincseit (például a Corvinákat), illetve a magyarországi zsidóság kifosztása során megszerzett roppant vagyont:
az Aranyvonaton a nemesfémek és pénz mellett számos műkincs, illetve egyéb gyűjtemény utazott, ezen kívül rengeteg ékszer, drágakő, illetve ezüstnemű is rejtőzött a vagonokban.
A 77 vagonból álló szerelvény kincseinek értékét csak becsülni lehet, de vélhetően megközelítette – mai árfolyamban mérve – a 4 milliárd amerikai dollárt, ehhez került még a január végi indulás során 3 kocsi ezüstnemű.
A Toldy vezette vonat Salzburgtól mintegy 100 kilométerre találkozott az amerikai hadsereggel, amely 1945. május 11-én hadizsákmányként lefoglalta a felügyeletére bízott kincseket.
Mark Clark, az Ausztriát megszálló amerikai hadsereg főparancsnoka úgy vélte, az Aranyvonat által szállított kincsek tulajdonosait nem lehet meghatározni, ezért azok visszaadása sem lehetséges Magyarország számára.
Ez szolgáltatta a jogalapot arra, hogy később a vonaton szállított vagyon egy részét az Egyesült Államok háborús költségeinek enyhítésére használhassa fel.