Ha ennek csak a fele valós, akkor a világunkat, annak eredetét és működését tulajdonképpen még most sem ismerjük, és szó szerint csak a “felszínt” kapargatjuk…!
A ”Föld” egy 1300 km vastag földkéregből áll, aminek a BELSŐ OLDALÁN már évmilliók óta létezik egy 4. valamint 5. dimenziós, a mi fogalmaink szerint halhatatlan, paradicsomi létállapotban élő birodalom, melyet a régi misztériumok Aghartának neveztek, a Siddhák lakóhelyének, az angyalok birodalmának. Agharta fővárosa a leírások szerint Shamballa, melyről sok szentírásban olvashatunk.
Agharta kontinensekkel és óceánokkal rendelkezik, úgy, mint a KÜLSŐ, vagyis felszíni világ, bár ott a szárazföld aránya nagyobb, mint az óceánoké, kb. az arány 3/4 – 1/4.
A Belső Birodalom közepén ragyog a Központi Nap, Vulkánusz, az élő Mindenható, mely állandó fénnyel, meleggel, valamint bölcsességgel és mindent átölelő szeretettel látja el a Belső Birodalmat és a külső világot is. Ő a Földszellem, Gaia, a benn élő Krisztus, a Logosz, maga a mindenütt jelenvaló Isten emanációja.
Ez egy magasztos és mindenek felett álló lény, de egyben élettér is, a Szabadok birodalma, Elohim földje, Új Jeruzsálem. Természetesen nincs semmi köze a zsidósághoz, ez a kifejezés a beavatottak nyelvén a magasztosak jelölése.
Vulkánusznak köszönhető minden megnyilvánulás. Ha Ő nem akarná, nem tartaná megnyilvánulásban sem a belső, sem a külső ”Földet”.
Agharta földje mindenütt ragyogó és pompás kristályokból áll, ebből vannak ott a házak, templomok és más helyek is. Ehhez társul egy érintetlenül fejlődő őstermészet, paradicsomi növény- és állatvilággal.
Ez az Eredeti Természet, a Dialectica Natura Originalis, a tökéletes Teremtés, a Logosz dicsőségére. Ez az emberiség eredeti lakhelye.
A bukás után az emberiség bűnös része innen lett kitaszítva a külső világba.
A Belső Föld külső körében fele annyi a gravitáció, mint a külső Földön, ezért ott kétszer olyan magasak az emberek, mint nálunk; kb. 4 méteresek, de néhány népcsoport magassága eléri a 6,5 és 7,5 métert is. Ők a negyedik dimenzió lakói, jól lehet, tisztán észlelhető a harmadik dimenzióban megjelenő forma-megnyilvánulásuk, bár sokkal éteribbek, úgy, mint anno Lemúriában.
Képességeik a józan észt felülmúlják. Képesek bárhol, bármikor megjelenni, teljes élő valóságukat kivetíteni. Nincs betegség vagy nélkülözés, mert a belülről áradó szellemtérrel tökéletes összhangban élnek. TUDATUK SZABAD, mentalitásuk és akaratuk tökéletes tükre a Logosz tervének. Ők a Nap gyermekei, tökéletes asztrális szabadságban, korlátozások nélkül.
Az itt lakók a Fény ösvényét járják, és a Föld felszínén raboskodókért tevékenykednek. Akit a külső világtól megszabadítanak, itt kapja meg az előkészületeket a teljes megszabaduláshoz.
Ennek a birodalomnak Telos az „elővárosa”, mintegy kaput képezve a birodalomba. Telos egy nagy város, mintegy 1,5 millió lakosa van, és a Mount Shasta alatt helyezkedik el. A város egy kupola alatt létezik, amely kristályból áll, kb.1,5 mérföld területtel. Telos azt jelenti, “a lelkek közössége”. A nyelv, melyet beszélnek, a Solar Maru, melynek gyökér-nyelve a szanszkrit és az arámi.
Az emberek hosszú életűek. Sok ezer évesek, a legöregebbek akár harminc-negyven ezer évet is megéltek már. Telosban királyság az államforma, a formális király és királynő Ra és Ramu Mu. A gyakorlatban egy tanács irányítja a várost, melynek tizenkét tagja van, hat férfi és hat nő.
Nincs pénz-rendszer, valamennyi lakosa alapvető szükségleteiről közösen gondoskodnak. Csere-kereskedelem folyik, így mindenki hozzájut mindenhez. Az elsődleges tevékenységük szellemi, amelynek célja a bukott világok megmentése, fejlesztése és megszabadítása.
A „Nagyboldogasszony” elnevezésű projektjük keretében ellátogatnak a különböző dimenziókba, különösen a harmadikba és az ötödikbe, és előkészítik az ott található lesüllyedt létállapotú entitásokat a továbblépésre az Egyetemes Matéria, az Ősanyag segítségével.
A hit és a belátás előremozdításával mindenkiben létrehozzák az „Eredeti Templom”-ot, az ember egyetlen és igaz kapcsolatát Istennel.
Telos egy technológiailag is fejlett civilizáció, jól lehet, az életük „jobb agyféltekés” technológiákra épül. Közlekedési rendszerük nagyon figyelemre méltó.
A városon belül elektromágneses „felvonókkal” közlekednek, amellyel bárhová eljutnak. A Telos és más földalatti városok közötti utazás egy elektromágneses „metró”-val oldják meg, ami 3000 mérföld per órával száguld, és az anyag- energia- anyag elektromágneses átalakításának elvén működik.
Telos tagja a Bolygók Szövetségének, és az emberek természetes módon utaznak más planétákra. Egy ősi interdimenzionális technológiával rendelkeznek, melyet sok entitás használ a Világegyetemben.
Létezik egy „számítógépes rendszer”, ami aminosav alapú és összeköt minden földalatti várost és a galaktikus civilizációkat is.
Telosban minden család és egyén rendelkezik eme sajátságos kommunikációs eszközzel.
A várost öt szint alkotja.
A legfontosabb az első szint, amely az oktatás, a közigazgatás és a kereskedelem központja.
A város középpontjában egy templom áll, amely 50.000 ember befogadására képes. Ezen kívül koncentrikusan helyezkednek el a kormányzati épületek, a „szórakoztató” központok, a palota, az űrkikötõ és az iskolák. Más szinteken vannak a „gyártási” központok, hidroponikus kertek és a kör alakú házak.
Telos történelme első sorban Lemúriával függ össze. Ez a történelem ie. 4,5 millió éve kezdődött, és Atlantisz bukásával ért véget, időszámításunk előtt 12000-ben.
Ez a hatalmas szárazföldi terület a Csendes-óceánon helyezkedett el, a mai Hawaii, a Húsvét-sziget, Ausztrália és Új-Zéland együttesen alkotta.
A keleti partjaiból mára Kaliforniai és British Columbia maradt.
A lemúr faj emberiségének tudata az ötödik dimenzióban mozgott, az ez alatt lévő dimenziókat pedig úgy művelték, mint a kerteket.
Ez a faj más galaxisokból származó lények hibridje volt, mint pl. a Szíriusz vagy az Alpha Centauri.
A lemúriaiak létre akarták hozni azokat az állapotokat, amit mi „paradicsomi”-nak neveznénk.
Ezt nem minden nép tartotta szerencsésnek. A Nefilimek, akik kb. ie. 450.000 éve érkeztek a Földre, a lemúr faj leigázására törekedtek, mert hatalmi törekvéseiket gátolták.
Ez nem sikerült, mivel a Lemúriában élők tudata fejlettebb volt a betolakodókénál.
A régi Atlantisz papjai pedig kifejezetten ellenezték.
Mintegy 25.000 évvel ezelőtt, a két nagy civilizáció, Atlantisz és Lemúria harcban álltak egymással, mivel teljesen más volt az ideológiájuk.
Lemúriában elterjedt nézet volt, hogy minden entitásnak a saját ütemében kell fejlődnie, külső beavatkozás nélkül, saját belátásai és tapasztalatai alapján. A lemúriaiak így kevésbé kialakult kultúrák fejlődésébe soha nem avatkoztak bele, csak a lelki és szellemi fejlődés lehetőségét hagyták nyitva, biztosítva ezzel a továbblépés alternatíváját.
A jobb agyféltekés technológiát részesítették előnyben.
Ám természetesen, ez is csak egy volt a földi civilizációk közül. Hanyatlásuk a nemek szétválasztásával kezdődött, amikor is földönkívüli és atlantiszi mágusok tanácsára – és segítségével – létrehozták a mai emberiség egyik prototípusát.
Az atlantiszi mágusok viszont úgy vélték, hogy ezeket az alacsonyabb civilizációkat ellenőrzés alá kell helyezni, valamint be kell avatkozni a kultúrájukba, rohamos fejlődést biztosítva ezzel az adott népnek.
Atlantisz papjai folyamatosan építették be a technológiájukba más idegen csillagok lényeinek technológiáit, mely bal agyféltekés találmányok alkalmazásán alapult.
Atlantiszban a földönkívüli és földi fajokat céltudatosan egyesítették, ezzel a saját pusztulásukat is előkészítve.
Az egyik harcos földönkívüli faj genetikája domináns lett az atlantiszi leszármazottakban, az erőszak hullámai mindent elöntöttek.
Harcot kezdeményeztek más kultúrák ellen, Lemúria ellen nukleáris fegyvereket vetettek be.
Az ördögi fegyver az egész bolygót tönkretette.
A körülbelül 15.000 évvel ezelőtti nagy háború elpusztította tehát Lemúriát, papjaik a föld alatt kerestek menedéket, Shamballában, a föld alatti civilizációk fővárosában, az Egyetemes Szerzet földi központjában. Engedélyt kaptak, hogy megépítsék Telost a Mount Shasta alatt, hogy megőrizzék civilizációjuk maradékát.
Az emberek élete abban az időben 20.000-30.000 évig tartott.
A lemúriai papok meggyőzték az Egyetemes Szerzetet arról, hogy a korszak, melyben éltek, az emberiség számára nagyon fontos.
Létrehoztak tehát egy könyvtárat, mely tartalmaz minden fontos eseményt annak tanúságaként, hogy a háború és az agresszió mily borzalmas pusztulást hoz az emberiségre.
Egy másik helyen, a Nagy Csarnokban (mely a Nagy Piramis alatt helyezkedik el kb. két mérfölddel) tárolják az Emberiség összes találmányának terveit, valamint a prototípusokat is.
A több ezer szerkezetnek és különleges találmánynak ez a gigantikus csarnok ad otthont, amelynek személyzete egy hét szintes városban lakik a csarnok fölött.
Ekkor kaptak engedélyt, hogy megépítsék Telost. Egy másik nukleáris háború következtében Atlantisz utolsó maradéka is ide menekült kb. 12.000 évvel ezelőtt, ezzel eltűntek a nagy civilizációk utolsó képviselői is a Föld felszínéről.
A Lemúriaiak tehát várost építettek, melynek lakosságát kb. 200.000 főre tervezték, de csak 25.000 ember jutott el az új városba, Telosba.
Telos a föld alatti birodalomnak, Aghartának a kapuja lett, mely 100 várost foglal magába. A birodalom és a kormányzás székhelye Shamballa, a megszabadultak lakhelye.
Ez a város a Fény Kapuja, a Siddhák lakhelye, az „angyalok” birodalma. Innen indul ki minden megszabadító impulzus a spirituális tanítók személyében, akik a Föld felszínén tevékenykednek, az Emberiség megszabadításáért.
Ezek közül való Sananda / Jézus, Buddha, Ozirisz, Mani, Lao-Ce, Zarathustra és Krisna is. Shamballa kijárata a Góbi sivatagban van, ám az átlag ember elől teljesen rejtve. Kizárólag csak a beavatottak juthatnak oda.
A föld alatti birodalom városaiban fejlesztik a szent tanításokat és technológiákat, mindig az adott kornak és emberiségnek megfelelően. Két további különleges város Posid és Ráma. Posid bejárata a Mato Grasso síkságon található, Brazíliában.
Az ide való lejutás szintén csak a beavatottaknak adatik meg.
A népesség jórészt a régi Atlantisz leszármazottaiból tevődik össze, lélekszáma mintegy 1,3 millió fő.
Ráma egy ősi indiai város felszíni lakosságának leszármazottaiból áll, akik egy világméretű katasztrófa elől menekültek ide. Lakossága mintegy 1 millió.
A Belső Föld belső körében, Az Új Jeruzsálem lakói teljes szabadságban élnek, őket már nem köti a gravitáció.
Náluk a földhözkötöttség már csak egy fogalom.
Ők az Elohim, az Egyetemes Szerzet.
Ez már az ötödik dimenzió, a Világosság Fényszövetsége.
Az Elohim tartja megnyilvánulásban az egész teremtést, a külső világ nélküle már rég elpusztult volna.
Számunkra a Föld benti birodalma a mesék világába fog tartozni, amíg meg nem szabadulunk a materialista természettudomány primitív világképétől, valamint a beteges, önző mentalitásunktól.
Ezenkívül ki kell törnünk érzelmeink rabságából, az asztrális fogságból. Végül ki kell cserélnünk és magunk mögött kell hagynunk sérült személyiségünket, és ki kell emelkednünk egy teljes megújulásban a magunk teremtette pokolból.