Nincs “vészkijárat” a gyógyszerekkel és függősségekkel leszedált társadalomból…?
Egy olyan civilizáció végnapjait éljük, mely magával fog minket rántani a mélybe.
Mértéktelem fölemésztése zajlik az emberi életnek és a bolygónak.
A tervezett elavulás és a túliparosodás kezdi kinyírni a Földet.
Mindeközben az emberiség egy hamis illúzióban van tartva úgy, hogy ezt az emberek tömege szinte észre sem veszi.
Mindenki csak éli az unott, egyre szürkébbé váló mindennapjait, miközben ez a rabszolgacivilizáció folyamatosan ki van fosztva a rajta uralkodó szűk világelit által.
A leggazdagabb 300 család próbálja pozícióban tartani magát a szegények nyomorban tartásával, a nincstelenek leuralásával.
A média is elhiteti velünk, hogy minden rendben, és hogy szükségünk van arra a családi autóra, a még nagyobb házra, még egy medencére az udvaron…
Miközben épp most pusztulnak ki az utolsó megmaradt fák, és olyan állatfajok, melyek millió évvel azelőtt jelen voltak, hogy mi “betettük a lábunkat” a Földre…
Fogyassz, mértéktelenül, költsd el rá az összes pénzed!
Verd magad kifizethetetlen hitelbe, így örökké az adósunk maradsz! – sulykolják a belőlünk piócaként élő bankok és egyéb uzsora intézetek.
Az egész arra megy ki, hogy az elemi ösztöneinkre hassanak.
A zsigeri gondolkodásra, és arra, ahogyan viszonyulunk másokhoz és a saját anyagi javainkhoz.
A régi ősközösségek ma is a világ legboldogabb közösségei, mert tudják “elengedni” az anyagi javakat és az anyagi világot.
Míg eközben a modern anyagi világ rabjai – mi – minél több mindenre teszünk szer, minél jobban elhalmozzuk magunkat, annál kevésbé vagyunk boldogok.
Habzsoltatják velünk az életet, miközben legbelül kiürülünk, mert kifacsarnak minket és megosztják a társadalmat.
Amíg a társadalmat alkotó egyszerű emberek egymás ellen vannak fordítva, egymással “háborúznak” a hétköznapi élet színterén, a vallás és a politika ácsolt színpadán, addig sem foglalkoznak a VALÓDI problémákkal.