A Jézusnak tulajdonított ereklye valójában a világmindenség pontos szerkezetét és az élet értelmét foglalja magába?
Lehet, hogy a torinói lepel nem csak a megfeszített krisztust ábrázolja, hanem valamenyni ősi tudást a kozmoszról?
Tudósok megdöbbentő információkat tártak fel a sokat vitatott lepellel kapcsolatban.
A torinói lepel nevű keresztény ereklyét sokan katolikus ereklyének tartják, azonban soha nem volt a római katolikus egyház tulajdonában, csak éppen katolikus templomokban őrizték a keletkezése óta eltelt évszázadok alatt, amelyet az újabb korokban alapos és részletes tudományos vizsgálatoknak vetettek alá….
1898-ban fényképezték le első ízben, ezután nem sokkal az érdeklődés központjába került. Paul Vignon, a Sorbonne egyetem biológusa mentorának, Yves Delange professzornak, a Francia Tudományos Akadémia tagjának az inspirálására Torinóba utazott, megtekintette a vászonról készült képeket, majd 1902-ben kiadta vizsgálatai eredményéről szóló könyvét Krisztus leple címen.
1931-ben dr. Pierre Barbet francia akadémikus, sebész amputált karokon végzett kísérletei és más patológiai bizonyítékok alapján megjelent Krisztus öt sebe című könyve, amely az érdeklődők körében klasszikussá vált.
A torinói lepel 436 centiméter hosszú és 110 centiméter széles,[4] átlagos vastagsága 0,34 milliméter, tömege 2450 gramm, a 2002-ben végzett vizsgálat alapján.
Halszálka-mintás lenvászon szövet, amely egy olyan ember fényképészeti negatív képét hordozza, akit a feltételezések szerint a keresztre feszítéssel egyező módon kínoztak meg.
Egy friss kutatás nem tartja kizártnak, hogy a lepel valóban egy “csoda” bizonyítéka.
A test lenyomata ugyanis egyes vizsgálatok szerint 3 dimenziós, különféle apró rétegekben “égett bele” a lepelbe.
Ez nem csak a feltámadást bizonyíthatja, hanem azt, hogy 3 dimenziós információ lehet a “lepelbe rejtve”.
Egyes elméletek szerint amikor Jézus feltámadt, fényjelenség kíséretében tulajdonképpen “beleégette” saját képmását a lepelbe.
Bár az elmélet sokak szerint eléggé nyakatekert, valóban lehet benne valami, mert a leplen található alak valóban több rétekben “ivódott bele” a szövet anyagába.
Amikor Jézus meghalt, visszatért a forráshoz, az Istenhez, eggyé vált a kozmosszal.
Ez a “szent pillanat” örökítődött meg a leplen – állítják egyes tudósok.