Aktuálisabb mint valaha…?
“A Nyugat vezetői több váltás óta pontosan tudják, hogy elvesztették a mérkőzést…”
Az egész világgazdaság, és benne különösen az európai, recseg-ropog, inog.
A liberális piacgazdaság, amelyet áterőltettek Európára a szociális piacgazdaság helyett, sem a meghirdetett formájában, sem a gyakorlatban nem felelt meg Európa igényeinek, szellemének, történetének.
1989–90 után a liberális piacgazdaság rendszere – a maga végső, kimeneti állapotában jutott hozzá a szovjetnek valóban ellenálló és a forradalmak sorát felvonultató európai közép államaihoz és durván lerombolta, meghódította azokat.
Ez különböző mértékben sikerült, függően az egyes nemzeti ellenállásoktól.
A legteljesebb sikert Magyarországon érte el. A hódító liberális központokba bekötött része tálcán kínált mindent, ami magyar.
Mindent – ez a kiárusítás ment egészen Orbán kétharmados győzelméig, – elzárt minden nemzeti kibontakozást, kultúrában, gazdaságban, társadalmi életben.
Eddig a magyar kormányok a Világbank, az IMF és aztán az Amerikával versenyt hódító európai államok és a rosszul eresztékelt Unio – Maastricht! – bábkormányai lettek.
A világgazdasági és pénzügyi bizonytalanságnak és a teljes kiszámíthatatlanságnak részben ez az oka:
A Nyugat vezetői több váltás óta pontosan tudják, hogy elvesztették a mérkőzést, mégpedig magával az állammal szemben, de hogy ez a saját társadalmaik előtt ne derüljön ki, válságból válságba, s akár végső romlásba képesek dönteni saját gazdaságaikat.
A senki által meg nem választott befektetők uralkodása pedig folytatódik…
De ennek ellenére, Európában talán elkezdődhet a választottak és nemzetállamok korszaka.
Ebben most, és ez szinte hihetetlen, Orbán Viktor Magyarországa jár élen.
Ez a közelmúltunk történetéből nem következik, ez csoda. Magyar csoda.