Ez a felfedezés alapjaiban írhat újra mindent. A gondolatokkal valóban képesek vagyunk kihatni a fizikai valóságra?
Doöbbenetes, de igaz lehet.
A tudósok is igazolni látszanak azt a régi hidelmet, miszerint az örömkönnyek egészen mások a szomorúság könnyeitől.
Amit a szemünkkel látunk, az csak a jéghegy csúcsa
– állította Rose-Lynn Fisher már 2010-ben is, ám akkor még nem volt elég tudományos bizonyíték rá.
2010-ben a tehetséges fényképész már publikált néhány fotót, amin közönséges méheket ábrázolt, azonban egy egészen új szemszögből – a százszoros, vagy néha ezerszeres nagyításban megjelenő részletek olyasmit mutattak, amiket szabad szemmel soha nem vehetnénk észre.
Az igazi nagy áttörést azonban az hozta meg számára, amikor könnycseppeket kezdett mikroszkóp alatt figyelni.
Ezen kísérleteket később több más kutatás is igazolni látszott.
100 különböző könnycseppet vizsgált meg, s azt vette észre, hogy az alapkönnycsepp (amit a test a szem nedvesítésére termel) teljesen másképp néz ki, mint az, ami hagymavágás közben keletkezik.
Azok a könnycseppek, amelyek egy intenzív kacagás után keletkeznek közel sem hasonlítanak a bánatkönnyekre.
Olyan ez mint az óceán vize, minden csepp egy saját emberi mikrokozmoszt hordoz magában.
A tanulmányának címe A könny topográfiája.
Az egész egyúttal sokak szerint azt is bizonyítja, hogy valóban kihatnak a gondolataink és érzelmeink a fizikai valóságra.
Hiszen a könny egy biológiailag előállított folyadék, testnedv, és ennek állagára hatással vannak az érzelmeink – ez mára tagadhatatlan a fentiek alapján és valahol elképesztően összetett és gyönyörű dolog.
A hópelyhekhez és az ujjlenyomatokhoz hasonlóan nincs két egyforma könnycsepp.
Ezt egyértelműen ki lehet jelenteni.
Ahogyan két egyforma ember sem, és két egyforma életút.
Egyesek szerint a könnycseppjeink az érzelmi állapotaink teljesen egyedi, soha még egyszer meg nem ismételhető lenyomatai.