Elgondolkodtató, igaz írás!
Miközben a magyar emberek túlnyomó többsége becsületesen dolgozik, nyelveket beszél, külföldön is helytáll, Orbán Viktor és kormánya sikeresen tette nevetségessé, sőt, megvetetté a „magyar” jelzőt szerte Európában.
És nem, ez nem valami Soros-féle ármány, nem is a „libsik” lejárató kampánya – ezt a lejáratást a miniszterelnök intézte el nekünk, saját kezűleg, éveken át, következetesen.
Elég csak kiejteni, hogy “Hungary”, és Brüsszeltől Berlinen át Párizsig jön a feszengő tekintet: „ja, az a kicsi, autokratává züllött ország, ahol már alig maradt szabad sajtó, és ahol a kormány nyíltan brüsszelezik, miközben a pénzünket várja ugyanonnan”.
A Fidesz-kormány cinikus kettős játéka – Brüsszel-ellenes plakátkampányok, közben EU-s támogatásokból fenntartott klientúra – nemcsak abszurd, hanem szégyenletes.
A 2020-as évek elején Orbán Viktor konkrétan mémmé vált Nyugaton – és nem a jó értelemben.
A “kis Putyin” becenév már-már megszokott, az illiberális demokrácia szinonimája lettünk, és amikor a jogállamiságról van szó, Magyarország rendre negatív példaként kerül elő.
Oktatás, sajtószabadság, bírói függetlenség? Mind mínusz pont nekünk.
És mi marad meg a világnak rólunk? A kormánypropaganda uszító kampányai, amikben migránsokkal, melegekkel, EU-val, ENSZ-szel, civil szervezetekkel harcolunk.
Mintha egy paranoiás bunkerország lennénk, aminek csak ellenségei vannak, miközben a saját polgáraival sem bánik különbül.
Az orbáni diplomácia is katasztrófa. Miközben a világ próbál egységesen fellépni háborúk és jogsértések ellen, mi Putyin ölelésében heverünk, kínai pénzből építünk vasutat, és Erdoğan előtt hajlongunk.
Ezek után ne csodálkozzunk, ha ránk csapják az ajtót, vagy elfordítják a fejüket, amikor a magyar szót hallják.
A legszomorúbb, hogy mindezt nem egy ország, hanem egy ember és a hozzá hű gépezet produkálta. És a cechet nem ő fizeti – hanem mi, magyarok, minden egyes alkalommal, amikor megítélnek minket külföldön.
Aki ezt nem látja be, az vagy vak, vagy haszonélvezője ennek az országimázsnak.
A többieknek pedig érdemes feltenni a kérdést: meddig hagyjuk még, hogy egyetlen ember viselkedése lehúzza a nép jó hírét a sárba?