Az elitellenes hangulat világszerte erősödik, ez söpörheti el az angol királyi családot is II. Erzsébet halála után.
A leghosszabb ideig hivatalban lévő brit uralkodó, II. Erzsébet királynő halála kétségtelenül gyászos esemény.
A haláleset azonban példátlan kérdést vet fel a Brit Birodalom szerepével és jelenlétével kapcsolatban a mai világban, különös tekintettel az
anyagi javakra.
Erzsébet királynő 96 éves korában bekövetkezett halála a skóciai Balmoral kastélyban szeptember 8-án sok embert vonzott a Buckingham-palota
körüli londoni utcákra.
A szeretetteljes tisztelet és részvét elárasztotta a windsori kastélyt, valamint a közösségi médiát. Azonban van egy másik
reakció is az eseményre, amely a Brit Birodalom hosszú gyarmati történelméből fakad.
A Brit Birodalom kolóniáinak listája hosszú, és magában foglalja a legnagyobb modern kori országokat, például Indiát. Mint ilyen, a gyarmati
területek feletti uralmuk alatt a Brit Birodalmat azzal vádolták, hogy “kifosztotta” a területek nemzeti kincseit, és saját királyságuk díszítésére
használta fel azokat.
Az egyik legnagyobb példa ebben a tekintetben a Koh-i-Noor gyémánt.
A 105 karátos gyémánt a világ legnagyobb, csiszolt gyémántjai közé
tartozik, és Indiából szerezték be. Több mint egy évszázada ez volt a Brit Birodalom női uralkodói koronájának központi eleme, ami a mai napig ott
található.
A második kiemelkedő példa az Afrika Nagy Csillaga, amelyet Dél-Afrikából szereztek be.
A gyémént Cullinan néven ismert, és az uralkodói jogart díszíti. Mindkét koronaékszer jelenleg a londoni Tower Múzeumában látható.
A Koh-i-Noor értékét körülbelül 140-400 millió dollárra becsülik. Értékét azonban történelmi jelentősége miatt nem lehet pontosan meghatározni.
Története feltehetően körülbelül 5 évezreddel ezelőtt kezdődött. Feltételezik, hogy egy szanszkrit nyelvű írás már megemlítette, és “Syamantaka”- nak nevezte
Ezt követően a pontos tulajdonjog nem ismert. A történelmi beszámolók szerint azonban a malwai rádzsák birtokolták 1304-ig.
Ezt követően a feltételezések szerint Alaudin Khilji, Delhi császára lett a következő tulajdonos. A következő 3 évszázadban, 1339 óta a gyémánt rezidenciája a feltételezések szerint Szamarkand volt.
Ez végül 1849-ben változott meg, amikor a Brit Birodalom erői meghódították Pandzsáb területét, és hivatalosan is a Brit Kelet-Indiai Társaság fennhatósága alá vonták.
Ezt követően a gyémánt Nagy-Britanniába került, és 1850-ben Viktória királynőnek ajándékozták.
Az uralkodó megkérte a királyi ékszerészeket, hogy helyezzék a koronájára. Erzsébet királynő is büszkén viselte, egészen haláláig.
Egy furcsa instrukciót azonban hátrahagyott – csak egy női uralkodó vagy az államfő felesége viselheti az ékszert.
Halála után a brit koronaékszer része maradt, annak ellenére, hogy India függetlenné vált a brit uralom alól.
Tehát most akkor kié?
A londoni Tower honlapja szerint a koronaékszerek a brit uralkodó “legerősebb szimbólumai”.
Mint ilyenek, a britek számára óriási kulturális és vallási jelentőséggel bírnak. Maga a monarchia azt állítja, hogy a gyémántot “ajándékba kapták”.
Mindazonáltal India, valamint Afganisztán és Pakisztán többször is vitatta az ékszer tulajdonjogát a Brit Birodalommal.
Erzsébet királynő halálával ismét megszaporodtak a felhívások, hogy visszaadják a gyémántot jogos tulajdonosaiknak, mivel ezek a nemzetek úgy vélik, hogy a gyémántot “ellopták” tőlük.