“Alapjában véve, mi egy olcsó terméket kapunk, ami igazából kutyaeledelnek készülhetne, s mégis az embereknek és gyerekeknek adják.”
Amikor a marketing egészen a tudatmódosításig terjed.
A meki a világ legnagyobb játék viszonteladója. Minden ötödik fogyasztójuk kisgyermek, akire a későbbiekben is számítanak majd leendő rendszeres fogyasztóként. A
kisgyermekekben már fiatal koruktól kezdve elültetik a hozzájuk fűzhető emlékeket. Hisz gondoljunk csak bele.
Már fiatalkori emlékeinkben is megjelenik a jóságos meki, ahol úgy szeretünk enni, és ahol mindig kaptunk valamilyen játékot.
Az effajta emlék plántálás a lojális vásárlók egy új generációját hozza majd létre, akik talán már jelen is vannak társadalmunkban.
Hisz ezek a gyerekek felnőtt korukban tudat alatt fognak vonzódni a cég termékeihez, mert gyerekkorukban kellemes emlékek kötődtek hozzá. Agymosás vagy sem, a meki előszeretettel alkalmazza ezt a módszert.
A szóban forgó éttermek köré épített játszóterek is egy teljesen más célt szolgálnak a cég szempontjából.
Ebben szintén a kicsikre alapoznak, hogy azok – meglátva a jó játékokat, izgalmas csúszdákat és alagutakat – majd addig könyörögnek szüleiknek, míg el nem érik céljukat. és ha már megállnak, be is mennek, és vesznek is valamit maguknak is, és a gyerekeknek. Később a pozitív érzelmi kötődés kialakul, és egy ördögi kör veszi kezdetét.
Az agresszív marketing kampányoknak, trükköknek köszönhetően a 3 és 9 éves kor közötti gyermekek 90%!
százaléka látogatja az éttermeiket egy hónapban. Ez rendkívül elszomorító adat, nem csoda, hogy Amerika a világ egyik legkövérebb nemzete.
A Happy Meal Menük a cég bevételének közel 20%-át adják, egy évben 1,5 milliárd darab játékot adnak el így. Éppen emiatt már nem egyszer perelték be a mekit tisztességtelen piaci magatartás miatt az USA-ban.
A vád szerint a cég szándékosan a gyermekeket célozza meg, a legkiszolgáltatottabb korosztályt, veszélyeztetve ezzel későbbi egészségüket is.
A McDonald’s több pénzt fordít reklámra és marketingre, mint bármelyik másik cég a világon.
Csak a tavalyi éven 2 milliárd dollárt szántak arra, hogy a világon a lehető legtöbb emberhez jusson el a sárga Meki logó.
Az SRI egyik felmérése szerint szimbólumukat, az “M” betűt körülbelül az emberek 88%-a ismeri fel a világon, míg a keresztények szimbólumát csak az emberek 54%-a.
Szomorú tény, de a meki szimbólumát jóval többen ismerték fel, mint a keresztény jelképet, a keresztet.
Ahogyan a hamburger és a kóla párosa, úgy Ronald McDonald karaktere is örök élmény maradt azon gyerekek számára, akik valaha is betették lábukat a sárga-piros-fehér birodalomba, ám igen kevesen tudják, hogy hogyan és honnan is pottyant az étteremlánc élére e bohókás figura.
John Gibson és Oscar Goldstein fejéből pattant ki az ötlet, hogy a mekinek szüksége van egy promóciós alakra, aki feltűnő, mégis kedves, könnyen felismerhető és vendégcsalogató.
Nem is lőttek mellé Ronald megalkotásával, hiszen talán nincs is ember a Földön, aki életében legalább egyszer ne látta volna a bohócot.
Megalkotása azonban hátsó szándékú volt, és az üzletet látták benne a cég főnökei.
bohóccal ugyanis nagyon könnyen azonosítható a termék, és az élmény.
És mondanunk sem kell, természetesen itt is szintén a gyerekekre alapoztak.