A Tisulsky-hercegnőként azonosított “tiltott régészeti lelet” az egész világot zavarba ejtette.
Előre szólunk, hogy most valami olyasmiről fogsz olvasni, ami már-már fantasztikus regénybe illő, noha egyesek meg vannak győződve a sztori igazságtartalmáról.
Apró nyomok ugyanis szerintük azt bizonyítják, hogy a Tisulsky-hercegnő története tényleg igazolható és megtörtént.
Ha pedig így van, akkor ez a valaha volt legkézzelfoghatóbb bizonyíték az előző emberiség létezésére….
1969-ben Kamerovoban, egy Tisulskago nevű faluban valami megdöbbentő dologra bukkantak a helyi szénbányában dolgozó munkások.
A bányászati munkák során ugyanis 72 méteres mélységben beleakadtak valamibe a talajréteg alatt.
A bányász – akit Karnaukhovnak hívtak – aki megtalálta a szokatlan dolgot, eleinte nem is tudta, hogy pontosan micsoda lehet.
Több méter hosszú volt, és majdnem egy méter magas. Az anyaga márvány volt, és olyan volt, mintha egy hatalmas doboz lenne.
Amikor teljesen kibányászták a földből, és felszínre hozták, akkor döbbentek le a bányászok azon, amit találtak, az ugyanis egy hatalmas márványkoporsó volt.
Nagyon tanácstalanok voltak, ezért természetesen azonnal jelentették a hatóságoknak.
Alexander Alexandrovich Masalygina parancsnok minden munkát azonnal leállíttatott. A koporsót a felszínre hozták és elkezdték kinyitni, leszedegetve a széleiről a megkövesedett gittet, ami a nap hatására tiszta folyadékká vált.
A koporsó elképesztően masszív volt, korábban soha nem láttak ilyet. Duplán voltak a belső élek is szegélyezve, feltehetően azért, hogy nehéz legyen szétbontani, és kibírja a ránehezedő több száz tonnányi föld súlyát.
Néhány napig nem is sikerült kinyitniuk a munkásoknak, majd mire a végén sikerült fölfeszíteni a koporsót, valami ennél is megdöbbentőbb látvány tárult az emberek szeme elé.
Egy kék folyadékban úszó holttestet találtak benne. A nő látszólag úgy nézett ki, mint aki még él. ápoltak voltak kezei, és arca sem volt hulla fehér. Olyan volt mintha csak aludt volna.
A nőt nem mozdították el a helyéről, de szemmel láthatóan szokatlanul magas volt. Egyes becslések szerint elérte a 180 centimétert is. 30 év körüli, fehérbőrű, kaukázusi vonásokkal rendelkező nő volt.
Úgy volt felöltöztetve, mint egy igazi hercegnő, és mivel a koporsója is márványból volt, ebből gondolták sokan, hogy feltételezhetően tényleg fontos családból származhatott.
Csipkés ruhája, meseszép tekintete volt. A fejénél egy négyszögletű, egyik végén lekerekített fém doboz volt, mely nagyon hasonlított a mai modern mobiltelefonokra.
Senki sem tudta, honnan származhatott, ugyanis egyetlen történelmi királyi vagy uralkodói családra nem hasonlított, senkivel nem volt összefüggésbe hozható.
Nem csak a helyi lapok, de az egész közösség beszámolt a felfedezésről, és így hamar híre ment a testnek, akit csak a Tisulsky hercegnőnek neveztek el.
Azonban 14 óra elteltével valami váratlan fordulat következett be a helyiek életében. Katonai helikopterek jelentek meg, melyek nagy csinnadrattával leszálltak, majd mindenkivel közölték, hogy távozzanak, mert a hely, és a megtalált test fertőző.
Az emberek bár nem érették a dolgot, így tettek, mert többen féltek, hogy a koporsóban lévő kék folyadék valamiféle vírus, vagy baktérium is lehetett.
A rejtélyes katonai alakulatok mellett tudósokra hasonlító alakok is megjelentek, akik egy órán át sürögtek-forogtak a test körül, majd az egészet a koporsóval együtt egy helikopterre pakolták.
Azonban a márványkoporsó nehézsége miatt nem tudtak felszállni, ezért lecsapolták a kékes folyadékot belőle.
Ennek hatására a hulla elkezdett nagyon gyors ütemben feketedni.
Természetesen a tudósok megijedtek, ezért visszaszivattyúzták a folyadékot a testhez, amitől az újra úgy nézett ki mintha csak aludna.
Ezután a helikopter indult Novosibirsk felé. 5 nap múlva az öregedő professzor Novosibirskből Rzhavchikba jött és a helyi klubban felolvasta a laboratóriumi vizsgálat előzetes eredményeit. A professzor azt mondta, hogy ez a felfedezés a történelem rendkívüli felfedezése.
Olyan dolgok derültek ki, mely valóban alapjaiban kérdőjelezi meg az emberiség történelmét. Arról van szó ugyanis, hogy a radiokarbonos vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a test 800 millió éves.
Vagyis a temetést ennyi idővel korábban végezte el valaki. Ez pedig teljesen ellentmond a Darwin-elméletnek. Ha ugyanis ez igaz, akkor a hercegnő a paleozikus korban lett eltemetve, több millió évvel a dinoszauruszok előtt.
A koporsó eredetileg egy erdőben volt sűrű növényzettel körbevéve.
A fák gyökerei aztán lassan benőtték, majd egy oxigénhiányos közeget hoztak létre, mely szilárd szénné vált, magába zárva a koporsót.
Sokak szerint ezért tudott ennyire jól konzerválódni maga a test.
Adódott a kérdés, hogy mi lehetett a kékes folyadék a koporsóban, azonban erről soha nem esett szó többé. Egyesek szerint a kutatóknak végül nem sikerült megfejteniük az összetételét, de abban biztosak voltak, hogy köze lehetett az örök élet elixírjéhez, hiszen ezis hatalmas szerepet játszott a holttest konzerválásában.
A későbbi genetikai vizsgálat eredménye 100%-osan megegyezett egy modern emberével. Ez megint felvetette az evolúciós elmélet valótlanságát, ugyanis ez bizonyítja, hogy 800 millió év alatt az ember semmit sem változott.
Az ügyet azonban később eltusolták, és mindenki mindent következetesen tagadott.
Egyesek szerint azért, mert ez annyira alapjaiban változtatta volna meg a történelmünket, hogy nem engedhették, hogy ez megtörténjen.
Egy személy levelet írta a központi bizottságnak az üggyel kapcsolatban, de a hivatalos verzió szerint 1 éven belül meghalt, szívmegállás miatt. Egy év múlva autóbaleset ölte meg azt a 6 embert, akik felfedezték a koporsót.
1973-ban aztán mikor már elcsendesült az ügy, egyes belső források szerint újabb ásatásokat végeztek az eredeti sírtól mintegy 6 kilométerre.
A titkos ásatások a lehető legnagyobb titokban folytak, és senki sem tudott semmit a helyiek közül, hogy miért csinálják, vagy mit csinálnak ezek az idegen, láthatóan a kormányhoz köthető emberek.
Majdnem egy évtizeddel később egy korábban az ásatásokon résztvevő munkás nyilatkozta azt, hogy több száz hasonló sírt találtak a földben azon a területen, melyeknek mindegyikét elszállították további elemzésre.
Azóta sem tudni az egészről semmit, és a régész társadalom egy jó része azon van, hogy soha ne is tudódjon ki, hogy ezek a testek milyen civilizációtól származtak.
Ha ugyanis kiderül, hogy az előző emberiség tagjait találták meg, az mindent megváltoztatna.