A Föld már a gyerekeink életében összeomolhat, szerinte hamarosan valósággá válhat a Holnapután című film.
Kihasználtuk a bolygónkat, ami előbb vagy utóbb hátrahagy majd bennünket
– kis túlzással ezt a hangvételt üti meg a 94 éves Sir David Attenborough legújabb dokumentumfilmje, ami egy végső figyelmeztetéssel ér fel.
Ez az én tanúvallomásom.
A globális hanyatlás története egy emberöltő alatt.
Ha ezen az úton folytatjuk, a veszteség, amely életem meghatározó eleme volt, eltörpül majd amellett, ami csak most következik
– mondja David Attenborough legújabb dokumentumfilmjében, ami ezúttal a Netflixen landolt.
A természettudóssal készült film másfél órája igazán hektikus:
Az Attenborough-ra jellemző csodás vágóképek keverednek a vészjósló narrációval, mellyel egyetlen üzenetet szeretne átadni:
Az, amit a világgal csináltunk, visszafordíthatatlan, már nem tehető meg nem történtté, bele kell törődnünk, hogy döntéseinkkel romba döntöttük az otthonunkat.
Nem kertel, egyszerűen a néző arcába mondja, ha ő ma születne meg, ezekből a csodákból javarészt alig láthatna valamit, hiszen 2050-re:
- az Amazonasból szavanna lesz, fajpusztulásokkal karöltve, a globális vízkörforgás pedig megváltozik,
- az Északi-sark jege elolvad,
- vége a korallzátonyoknak, ezzel együtt a halpopulációnak,
- termőtalajaink kimerülnek, eltűnnek a méhek,
- az időjárás pedig pontosan olyan lesz, mint Roland Emmerich Holnapután című katasztrófafilmjében.
És ha ez nem lenne elég, 2100-ra megindul a hatodik tömeges kipusztulás, melyről ugyan sokat beszélnek a tudósok, de valahogy nem vesszük elég komolyan, épp ezért lesz a Föld pokoli hely bő nyolcvan éven belül, később pedig teljesen lakhatatlanná válik.
Nem romba döntöttük, hanem elpusztítottuk a világunkat – mondja bele a kamerába.
És a gond és a súlyos igazság ezzel a mondattal az, hogy mélységesen igaza van.
Az ember már a Föld és a saját végóráit éli…