„Tegnap és ma nehéz döntéseket kellett meghoznom”
– kezdődik Pallagi Zsuzsanna kecsketenyésztő facebook-posztja, amiben leírta:
Milyen borzasztó körülmények alakultak ki az állattenyésztésben a példátlan idei aszály miatt.
A kecskéi elszökdöstek éhségükben, mert a szokásos legelőn nem találtak semmi ehetőt.
Így arra kényszerült, hogy szénát vásároljon nekik, de amit alig két éve 6 ezer Ft-ért adtak, azért most több, mint kétszer annyit, 15 ezer Ft-ot kértek.
Végül úgy döntött, két évtized után végleg felhagy a tenyésztésükkel, és három megmaradt kecskéje közül egytől, Gizitől meg is válik.
„Ő az utolsó a vonalából és vége. A dédnagyanyja az első között volt, amikor indultam, és az a vonal stabilan megmarad közel két évtizeden át. Ennek most vége. Ennek IS vége. És sírok, és az emberek nem értik, mit vagyok úgy oda.
Ma csak az állatainknak nincs ennivalója, ősszel, ha már nem termelnek, nekünk sem lesz tej és tejtermék az asztalunkon, és lehet, a boltban sem lesz, ha lesz, 1000 Ft/literért, és az sajnos reális ár lesz.
Hirtelen sok ez így egyszerre, és ha legalább a politika nyugton lenne, ha legalább hagynák, hogy azt tegyük, amit tennünk kell – de nem, jönnek a rezsik, az adók, a tiltások, megszorítások.
És mi, parasztok, ha MI nem élünk túl az állatainkkal, a városiak pláne nem fognak.
Egy dologért vagyok hálás:
nem 40 fejőst kell levágatnom. A 40 fejőst szép lassan eladogattam, ahogy egyre rosszabbak lettek az évek.
Tavaly még 15 fejőssel vágtam neki a tavasznak, idén már csak 3 kecske maradt. Ha a 40 felett kellene döntenem, abba most belerokkannék.
Imádkozzatok a kis gazdaságokért. Akkor magatokért is imádkoztok.”
„Nagyon sok olyan gazda van, aki korábban saját maga állította elő a takarmányt, de teljesen tönkrement a termése.
Ők önellátásra voltak berendezkedve, de most segítségre szorulnak.
Az országnak vannak olyan részei, ahol jobb volt a csapadékeloszlás, a kormány pedig hárommilliárd forintot különített el arra, hogy az ottani terményt elszállítsák a bajban lévő gazdáknak.”