Tudósok felfedezték, hogy a kis jégkorszakot egy szokatlanul meleg időszak előzte meg, és 20 éven belül soha nem látott hideget hozott 6 évszázaddal ezelőtt, és ez még nem minden.
A kis jégkorszak az elmúlt 10 ezer év egyik leghidegebb időszaka volt. Ez a hideg betörés terméskieséshez, éhezéshez és járványokhoz vezetett, ami milliók halálához vezetett Európában.
Az amhersti Massachusettsi Egyetem tudósai úgy vélik, hogy a hideg betörést, amely különösen az Atlanti-óceán északi részén volt érezhető, egy korábbi szokatlanul meleg időszak okozta. (1)
Francois Lapointe és Raymond Bradley tudósok 3000 éves rekonstrukciót készítettek a tengerfelszín hőmérsékletéről az Atlanti-óceán északi részén, és felfedeztek egy lenyűgöző jellemzőt. Az 1300-as évek végén a nagyon meleg körülmények átadták a helyüket az 1400-as évek elején példátlan hidegnek, ami mindössze 20 évig tartott.
A tudósok még 2020-ban tanulmányozták a kanadai Ellesmere-sziget északi részén található tó éves hordalékrétegeit, amelyek a kőzetek évszázados mállásából visszamaradt titánt tartalmaznak.
A különböző rétegekben lévő titán koncentrációjának mérésével a tudósok meg tudták becsülni a hőmérséklet időbeli változását. Kiderült, hogy a legalacsonyabb hőmérsékletet i.sz. 1400-1600 között regisztrálták.
A kutatók új tudományos munkájuk eredményeként az 1300-as évek végén fedezték fel a meleg víz abnormálisan erős átterjedését észak felé, ami 1380 körül érte el a csúcsot. Ennek eredményeként a Grönlandtól délre fekvő vizek a szokásosnál jóval melegebbek lettek.
A trópusokról általában meleg, sós víz folyik észak felé Észak-Európa partjai mentén, és amikor eléri a magasabb szélességi fokokat, leadja hőjét a légkörnek, hidegebbé (és ezért sűrűbbé és nehezebbé) válik, és lesüllyed az óceán fenekére.
Az így létrejövő mélytengeri áramlat ezután dél felé halad Észak-Amerika partjai mentén, az óceánok hatalmas vízkeringési rendszerének részeként.
Ám az 1300-as évek végén a szokásosnál sokkal több meleg víz mozgott észak felé, ami viszont a sarkvidéki jég gyors elvesztéséhez vezetett. Az 1300-as évek végén és az 1400-as évek elején több évtized alatt hatalmas mennyiségű leszakadt jég lépett be az Atlanti-óceán északi részébe. Olvadása csökkentette az óceán sótartalmát, megzavarta a víz keringését, és drámai módon gyengítette az Európát felmelegítő meleg áramlatot.
A tudósok szerint ez okozta a jelentős lehűlést.
Érdekes módon az Európát végül megfagyasztó felmelegedés okának a naptevékenység növekedését és a légköri keringés sajátosságait nevezik a tudósok.
Az 1300-as évek végén szokatlanul magas volt a naptevékenység, ami felerősítette a meleg áramlatot.
Továbbá kevesebb vulkánkitörés volt a Földön, és ezért kevesebb hamu volt a levegőben. Ez a “tiszta” légkör arra utal, hogy a bolygó érzékenyebb volt a naptevékenység változásaira.
“A fokozott naptevékenység hatása az Atlanti-óceán északi részén zajló légköri keringésre különösen erős volt,” – mondta Lapointe.
Szorosan figyelnünk kell az édesvíz felhalmozódását az észak-alaszkai Beaufort-tengerben.
Az elmúlt két évtizedben édesvíztartalma 40%-kal nőtt. Ennek a víznek az Atlanti-óceán északi részére történő vándorlása nagymértékben befolyásolhatja az óceáni áramlatok keringését. Ráadásul az elmúlt évtizedben Grönlandon nyáron gyakoribbá váltak a magas légnyomású időszakok.
A tudósok megjegyzik, hogy hasonló jelenség – a Golf-áramlat lelassulása az olvadó jég miatt – manapság is megfigyelhető.
A lehűlés mértéke azonban kisebb lehet, mivel nagyon kevés a sarkvidéki tengeri jég.
Forrás: ÚjVilágtudat