Az információk szerint hosszú ideig őrizték a magyar király levágott fejét! Feltárul a magyar múlt egyik soha nem ismert szelete!
Hunyadi Mátyás erős, jól szervezett országot hagyott utódaira az 1490-ben bekövetkezett váratlan halálakor.
Két uralkodóval később, II. Lajos idején a magyarságnak mégis azt a szégyent kellett elviselnie, hogy Mohácsnál 1526-ban sorsdöntő, végzetes vereséget szenvedett a törököktől, ami utána másfél évszázadra meghatározta hazánk sorsát.
A mohácsi vészben a mindössze 20 éves Lajos is életét vesztette, bár halálának körülményei nem is tűnnek annyira tisztának a legfrissebb kutatások tükrében.
A legenda szerint a fiatal uralkodó a Csele-patakba fulladt, miután lefordult a lováról, és a nehéz páncéljában képtelen volt kikecmeregni a vízből (amely akár a kis Duna-ág iszapos partja is lehetett).
Czettricz Ulrich királyi kamarás nemcsak szemtanúja volt a király halálának, de ő volt az is, aki megkereste és azonosította a holttestet valamikor 1526. október 10. és 16. között, vagyis a csata után másfél hónappal.
A vizes talajban oszladozó hulla nem lehetett szép látvány, arról nem is beszélve, hogy a körülmények megnehezítették a tényleges azonosítást.
Mindezzel együtt Lajos feltételezett maradványait Székesfehérvárra szállították, és november 10-én eltemették a bazilikában.
Farkas Gábor Farkas tanulmánya azonban rávilágít arra, hogy a történtek körül meglehetősen sok a vitatott és homályos pont.
2014-ben ugyanis két szombathelyi orvos arra mutatott rá, hogy a Czettritzék által fellelt halott férfi (a test állapota alapján) nem augusztusban, hanem csupán a megtalálást megelőző pár napban veszthette életét, ami nyilvánvalóan új fénybe helyezheti a korabeli eseményeket.
Az orvosok következtetése mindezek alapján az volt, hogy nem Lajost temették el Székesfehérváron.
Az ügy gyors lezárása akár a hamarosan királlyá koronázott Szapolyai János érdeke is lehetett, sőt akár az ő hívei is megölhették a fiatal uralkodót a csata hevében.
A valódi Lajost feltehetőleg a törökök sem találták meg, valószínűleg azért, mert a környékbeliek gyorsan elrejtették a mocsaras területen, később pedig elföldelték.
Egy hetek óta oszladozó holttestet egyébként nem könnyű azonosítani, kérdés tehát, hogyan tehette meg ezt a kamarás olyan nagy biztonsággal.
A király arcáról nyilvánvalóan nem, bár ha a víz gyorsan visszavonult, akár az oszlás sem lehetett annyira drasztikus.
Bizonyítékként akkoriban Lajos pecsétgyűrűjét és ruháját mutatták fel, amiket 1527 nyaráig meg is őriztek. Állítólag a fogakon lévő jegyek is árulkodók voltak, de ezt utólag már nehéz megállapítani.
Érdekes adalék, hogy két Habsburg-követ az 1570-es években Konstantinápolyban látott egy olyan levágott fejet, amelyet a törökök II. Lajosénak tartottak.
Állítólag egy Indiából hozott, illatos, fekete fadobozban tartották, gyapottal és balzsammal tartósítva. Hogy ebből mennyi igaz, azt szintén képtelenség ennyi évszázad távlatából kideríteni.