Az egész evolúciót felboríthatja… Elvileg nem is szabadna léteznie.
Mi az igazság a nemrég megtalált titokzatos humanoiddal kapcsolatban?
Amikor a San Marcos Nemzeti Egyetem régészei nekiláttak az ásatásoknak Cajamarquillában, egy olyan régészeti lelőhelyen, amely mindössze 25 kilométerre fekszik a parttól és a perui fővárostól, Limától, nem sejtették, hogy hihetetlen és értékes felfedezés vár rájuk.
2021 októberében kezdték el a projektjüket, és körülbelül 40 ember kezdett el ásni leletek után kutatva, és nem sokkal később megütötték a
régészeti főnyereményt.
Azt a testhelyzetet, amelyben a múmiát megtalálták, ma egy kicsit hátborzongató látni, de valójában nagyon gyakori volt a temetési rituáléknál a huari civilizáció csúcspontján.
A testet szövetbe csavarták és magzati helyzetben kötéllel megkötötték. A legfurcsább az volt, hogy a kezei eltakarták az arcát.
Ami a múmia fájdalmas halálának tűnik, az valójában a temetést végző emberek által kialakított pozíció volt, a halottak rituális
gyakorlata.
A múmia vizsgálata során a régészek megállapították, hogy egy 25 és 30 év közötti férfi volt, és ez a bizonyos ember fontos szerepet játszott a
társadalmában, mivel nem mindenkit temettek el olyan gonddal, mint őt.
Sipán Ura, a korábban hasonló temetkezési mintákkal talált múmia
segített megérteni ennek az embernek a társadalmi helyzetét.
A huari civilizáció hanyatlása során a temetkezési gyakorlatok sokkal kevésbé voltak bonyolultak és hanyagabbak lettek, az ebből az időszakból
felfedezett maradványok nagy része esetében pedig törött csontokat találtak, ami a civilizáció végéhez vezető erőszakra utal. Ennek megfelelően
a régészek azt is felvetették, hogy a megtalált férfi valószínűleg 800 és 1200 évvel ezelőtt élt, a huari civilizáció csúcspontján, amely megelőzi az
inka civilizációt.
A sírban a múmia mellett további fontos tárgyakat is találtak, amelyek segítettek megvilágítani a múltat. Különféle zöldségmaradványokat és
állatok, például kutyák, tengerimalacok és lámák maradványait, valamint primitív hangszereket találtak a sírban, ami arra utal, hogy a látogatók a
férfi halála után évekig jártak a sírjához.
A kora eleinte nem volt teljesen tisztázott, de felmerült az is, hogy akár egy millió éves lehet!
Ez azért paradoxon, mert akkor még nem lett volna szabad léteznie az emberiségnek.
Ez ugyanis alapjaiban rúghatta volna fel a teljes evolúció elméletet.
A későbbi kormeghatározás vizsgálatok tisztázták, hogy körülbelül ezer éves a lelet.
Az ásatások egyik fő régésze, Pieter Van Dalen Luna azt mondta: “Számukra a halál nem a vég, hanem inkább átmenet egy párhuzamos világba,
ahol a halottak élnek. Azt hitték, hogy a holtak lelkei lettek az élők védelmezői.”
Ez a tudás lehetővé tette a régészek számára, hogy megértsék, miért találtak tengeri puhatestű maradványokat a sírban. A tengerparthoz
viszonylag közel található sírbolt tele volt tengeri puhatestű áldozattal, amit az élők hoztak magukkal.
A múmia felfedezése ebben az állapotban hihetetlen volt. Az ásatás társvezetője, Yamira Huamán Santillán azt mondta:
“Az egész csapat nagyon boldog volt, mert nem hittük, hogy ez meg fog történni”. Megállapításaik többet elárultak, mint amire számítottak, ami segített jobban megérteni
a hispánok előtti időszakot.
A múmiát, valamint más leleteket a sírból eltávolították, és a limai San Marcos Egyetemen állították ki, hogy a közönség megtekinthesse ezt a
kísérteties felfedezést