Dr. Raymond Moody. Dr. Moody nagyszámú esettanulmány alapján megdöbbentő következtetéseket vont le.
Halálközeli élménynek (angolul Near-Death Events, NDE) a klinikai halál állapotából újjáélesztett személyeknek a szív leállása, valamint újjáindítása közti időszakban átélt vizuális és verbális élményeit nevezzük.
Annak ellenére, hogy a klinikai halál állapotából visszatértek beszámolói túlmutatnak a tudomány jelenlegi ismeretein,
az NDE események tudományos módszerekkel is megközelíthetők, azaz nem utasíthatók kizárólag a misztikum, a filozófia, valamint a vallási eszmék tárgykörébe.
A halál közeli élményekről szóló első ókori leírások már több ezer évesek, ám az NDE modernkori fogalmát csak 1975-ben alkotta meg egy amerikai pszichiáter, Dr. Raymond Moody. Dr. Moody nagyszámú esettanulmány illetve a halál közeli élményt átéltekkel készített számos riport alapján megírt
„Life after life” (Élet az élet után) című könyvében tizenegy olyan visszatérő látomást azonosított, amelyről a klinikai halál állapotából visszatért valamennyi, és általa kikérdezett páciens beszámolt.
Első élményként minden esetben kellemetlen, félelmetes zajhatásról szóltak a beszámolók, amelyet másodikként a halál állapotának felismerése, majd harmadikként a boldogság és végtelen nyugalom érzete követett.
Negyedik visszatérő élmény a testen kívüliség átélése, amikor a páciens felülről látja magát a műtőasztalon, vagy egy balesetnél például az autó roncsában.
Az ötödik fázisban is megegyeznek a riportok, ami a páciensek beszámolói szerint
egy sötét alagútról illetve csatornáról szól, amelynek végén vakító fényesség látszik, és amelyen átlépve egy csodálatosan ragyogó kertbe érnek, ahol korábban meghalt rokonokkal illetve más szellemi lényekkel találkoznak.
Hetedik fázisként a megváltozott énérzetről számoltak be a halál közeli élményt átélt személyek, majd az életük panorámafilm szerű lejátszódásáról (nyolcadik szakasz), amiről nem tudták megállapítani, hogy másodperecek vagy évek alatt pergett-e le, mivel az időérzékelésük teljesen megszűnt.
Kilencedik vízióként az elhunyt úgy érzi elért egy határt, amit többen az élet és halál mezsgyéjeként fogalmaztak meg.
A tízedik fázisban az NDE-t átélő páciens úgy érzi, hogy valami ismeretlen és kellemetlen erő visszahúzza a testébe.
A záró élmény a felébredés, ami a fájdalom és hideg érzetével jár együtt.
A halál közeli élmények ugyanolyan gyakorisággal érintik az ateistákat, mint a hívő vallásos embereket, valamint teljesen függetlenek a kortól, a nemtől, vagy attól az időszaktól, amelyben az NDE-t átélt személy élt.