Döbbenetes elképzelés látott napvilágot. Az egészségügyet mára egészség-IPARRÁ alakították át?
Az empátia hiánya az egészségügyben katasztrofális lehet. Az Egyesült Királyságban 2005 és 2009 között több száz elkerülhető haláleset következett be a Mid Staffordshire NHS Foundation Trustnál
-írja az ÚjVilágtudat.
A kudarcok okait vizsgáló Francis-jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az empátia hiánya járult hozzá a katasztrófához.
A közelmúltban több tucat tragikus, szükségtelen csecsemő- és anyahalál történt a Shrewsbury és Telford Kórházban. Az Ockenden-jelentés,
amely e halálesetek okait vizsgálta, kijelentette, hogy az empátia hiánya súlyosbította a problémát.
Eközben a kutatások azt sugallják, hogy az orvosok empátiája csökkentheti a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek korai halálozását.
Az empátia olyan alapvető készség, amelyre az orvostanhallgatóknak szüksége van.
Az orvostudományi egyetemek “rejtett tanterve” azonban csökkentheti az orvostanhallgatók empátiáját.
A BMC Medical Education folyóiratban publikált új tanulmány az első, amely szisztematikusan bemutatja, miért csökken az empátia az orvosképzés során, és fontos kérdéseket vet fel a jelenlegi orvosképzés prioritásaival kapcsolatban.
Az empátia köztudottan csökkenti a betegek fájdalmát és javítja az ellátással való elégedettségét, valamint megvédi az orvosokat a kiégéstől.
Ez költséghatékony is egy tanulmány szerint, amely a hosszabb, empatikus konzultációkat hasonlította össze a szokásos konzultációkkal.
Fontossága alapján azt remélhetnénk, hogy az empátia fontos szempont az orvosi egyetemeken.
Az orvostanhallgatók empátiájának szintje azonban gyakran csökken a képzés előrehaladtával.
Egy nemrég megjelent szisztematikus áttekintésben 16 kvalitatív vizsgálat és 771 orvostanhallgató adatait elemezték.
Az áttekintés tartalmazott
minden olyan kvalitatív vizsgálatot, amely azt kutatta, hogy az empátia miért változhat meg az orvosi egyetem alatt.
Ez a tanterv finom, nem formális hatásokat tartalmaz a tanulókra.
Például gyakran kiegyensúlyozatlan a hangsúly a betegség orvosbiológiai
modelljét illetően, amely a testre mint gépre összpontosít, szemben a betegség “biopszichoszociális” modelljével, amely biológiai, pszichológiai
és társadalmi tényezőket is magában foglal.
De az is hatással van a tananyag felépítésére, hogy stresszes munkaterhelést teremtsen, és elősegítse a példaképek befolyását (akik maguk is
kevés empátiát mutatnak).
A tanulók, akiknek valószínűleg kevés tapasztalatuk van arról, hogy milyen is a beteg, gyakran alkalmazkodnak ehhez a rejtett tananyaghoz azáltal,
hogy cinizmust fejlesztenek ki, érzelmileg eltávolodnak és érzéketlenné válnak.
Ez viszont csökkenti az empátiát.
A nagy kérdés, hogy most, hogy számos kutatás kezd el rávilágítani a problémára, lesz-e változás.
Mert ez így sokakban felvetheti a gyanút, hogy nem egészségügy van a világban, hanem egészség-IPAR.
Ki mit gondol erről?