A mai napig vita tárgyai és megmagyarázhatatlan eredetűek az úgynevezett “Te Lapa” fények, melyek 6000 évvel ezelőtt segítették a polinézeket egészen a titokzatos Húsvét-szigetig jutni.
Úgy gondolják, hogy az ókori ausztronéz tengerészek körülbelül 6000 évvel ezelőtt kezdték meg a világ óceánjainak
meghódítását, végül eljutottak Madagaszkártól a Húsvét-szigetig és benépesítették azokat.
Még mindig nem világos, hogy ezek az ősi tengerészek hogyan navigáltak sikeresen ilyen hatalmas távolságokon, bár a “Te Lapa” néven ismert
rejtélyes fényjelenség segíthette őket az úton.
A Te Lapa jelentése “villogó” vagy “valami, ami felvillan,” és villogó fényimpulzusként írják le, amely a szigetekről árad, de a tudomány számára gyakorlatilag ismeretlen és teljesen megmagyarázhatatlan
A furcsa jelenséget először a nyugati irodalom említi az 1970-es évek elején, amikor a “Mi, a navigátorok” című könyv kiemelte az őslakosok
navigációs módszereit, és megdöntötte azt a népszerű elképzelést, hogy az ősi csendes-óceáni szigetlakók céltalanul sodródtak, és pusztán
véletlenül jutottak el új vidékekre.
1993-ban Dr. Marianne George antropológus az első nyugatiak egyike lett, aki szemtanúja volt a Te Lapának, miután a Salamon-szigetekre utazott.
Itt találkozott Koloso Kahia Kaveia főnökkel, aki egy életre szóló navigációs bölcsességet osztott meg vele.
“Kaveia szerint a villámszerű Te Lapa fények egyenes vonalak,” – írta George egy körülbelül 20 évvel későbbi cikkében.
“Kaveia a zseblámpákból származó fényekhez hasonlította őket, amikor az ember rendkívül gyorsan be- és kikapcsolja.”
Éppen ezért többször felmerült már az ősi idegenekkel kapcsolatos elmélet is.
Eszerint a fények valójában szuperfejlett földönkívüli civilizációk segítsége volt, akik lépten-nyomon az emberiséget, különböző népcsoportokat segítettek.
Néha beavatkozva a történelmünkbe ily módon.
Fontos, hogy George azt írja, hogy “az a jellemző, amely meghatározza a Te Lapát a többi óceáni fényvillanástól, az, hogy a szárazföldről ered.
Így a figyelmes tengerész követheti a villanás irányát, hogy megtalálja azt a szárazföldet, amely a forrása.”
Mivel a furcsa, szaggatott fénycsíkok vélhetően a partról származnak, csak körülbelül 193 kilométeres távolságig láthatók a tengeren.
Kaveia szerencséjére a legtöbb szigetcsoport kevesebb mint 161 kilométerre volt egymástól, és ezért a Te Lapa fényei a legmegbízhatóbb útmutatók
közé tartoztak.
Bár a világító tereptárgyakról azt gondolják, hogy ősidők óta vezették a polinéz tengerészeket, George azt mondja, hogy “nincs tisztában egyetlen
olyan tudományos bizonyítékkal sem, amely megmagyarázná a Te Lapa fizikai természetét.
Nem tudok semmilyen tudományos vizsgálatról sem.”
Spekulatív magyarázatot adva Kaveia feltételesen azt sugallja, hogy a fényvillanásokat az óceánok hullámzása idézheti elő, amikor szigetek
közelében találkoznak egymással, és taréjokat alkotnak.
“Minden kiemelkedés vonalának tetején egy ívelt púp alakzat található – olyasmi, mint egy szemüveglencse -, és talán valahogy a fény áthalad
rajta, vagy látható számunkra ennek az alaknak a felületén,”
– mondta George-nak.
Más elméletek arra utalnak, hogy a Te Lapa fények a tengeri plankton biolumineszcens fényei lehetnek, valahogy úgy koreografálva, hogy egyenes
vonalakat hozzanak létre villogó fényként.
Alternatív megoldásként azt is felvetette, hogy talán a fényeket a híresen aktív Csendes-óceáni Tűzgyűrűn belüli “tektonikus energiakibocsátás”
impulzusai okozhatják.
Nem tudja azonban megfejteni a rejtélyt, de arra a következtetésre jut, hogy ha a Te Lapa részletes és célzott tudományos vizsgálatára sor
kerülhet, sokat megtudhatnánk a fényről, a hullámokról, a szigetekről, az óceánról és az óceáni állatokról, valamint arról, hogy az emberek hogyan
használhatják fel közvetlenül olyan célokra a természeti jelenségeket, amelyeket ma már a modern technológia helyettesít.
Talán hamarosan fény derül a témára.
Forrás: ÚjVilágtudat