Byung-Chul Han filozófus-író megdöbbentő igazságbeszéde a társadalmunkról. Csontig hatoló látlelet a haldokló modern emberről.
“Sosem éhezett még így a bőrünk”
– festette le szavakkal az érzést Han.
Aki képes és mer nyugalomban, egyedül, csöndben eltölteni hosszabb időt a gondolataival, talán többet tapasztal a világból, mint az, aki jön-megy, ám folyamatosan a telefonján csüng.
Han ezt úgy fogalmazta meg, hogy egy fa sem tud gyökeret ereszteni, csak akkor, ha békében van egy helyen.
A kiégés társadalma és a nemrég magyarul is megjelent A föld dicsérete című könyvek szerzője elfogadta a MOME meghívását, és életében először Magyarországra látogatott, ahol a Goethe Intézet, a Koreai Kulturális Központ és a Typotex Kiadó szervezésében előadást tartott korunk legjelentősebb problémáiról, mint a depresszió, a nárcizmus és a figyelemzavar.
A könyveiben elég negatív jövőképet festő író személyesen sokkal derűsebb hangulatot sugároz, bár súlyos szavai élőben is mélyre hatolnak.
A CEU épületének egyik legnagyobb előadójában ülünk, ami hatalmas méretei ellenére is zsúfolásig megtelt.
Ez nem csoda, hiszen Byung-Chul Han nem arról híres, hogy gondolataival végigturnézza a világot, inkább rövid könyvekbe foglalja azokat, és ha teheti, nem megy sehová. Idén például ez volt az első utazása.
Csodával határos, hogy most itt vagyok
– mondta a dél-koreai származású, Berlinben élő filozófus, aki elmondása szerint okostelefonját szinte mindig kikapcsolva tartja, így sosem látja, ha valahová meghívást kap.
Azzal, hogy mindig a telefonunkat tapogatjuk, egyre kevésbé érintjük meg egymást fizikailag és lelkileg, amivel egy fő oxitocin-forrástól fosztjuk meg magunkat. Ezt a problémát a pandémia csak súlyosbította, nem csoda, hogy egyre stresszesebbek, magányosabbak és depressziósabbak leszünk.
Sosem éhezett még így a bőrünk
– festette le szavakkal az érzést Han.
A világjárvány idején megszaporodtak a szépészeti kezelések és az erre irányuló Google-kérdések is.
A bezártság felerősítette az emberekben az amúgy is túl magas szintet elérő optimalizálás kényszerét.
Han szerint folyamatosan az egóval foglalkozunk, ez pedig fáradttá tesz bennünket. Nem a világba áramlik ki az energia, hanem vissza az egóba. Ezt a folyamatot pszichés refluxnak nevezte.
A folyamatot, hogy az ember hogyan értelmezi majd félre a saját szabadságát és válik önmaga rabszolgatartójává, Han újfent egy irodalmi utalással támasztotta alá, mert szerinte pontosan ezt a folyamatot írta meg Kafka is:
Az állat elkaparintja urától a korbácsot, maga korbácsolja önmagát, hogy úr legyen, és nem tudja, hogy ez csak fantáziakép, okozója egy új csomó az úr korbácsának szíján.
Mi is így leszünk egyszerre urak és szolgák.