Az áldozat és gyilkosa egyébként kísértetiesen hasonló életutat jártak be: egy évben születtek, mindketten Kárpátalján nőttek fel egymástól mindössze hét kilométerre, két gyermekük van, s mindketten kőművesként dolgoztak Magyarországon.
A gyilkosság óta kiderült, távoli rokonságban is álltak egymással: Sándor kisebbik gyermeke keresztapjának az édesanyja a gyilkos keresztanyja is egyben.
Tíz éve pedig még ugyanabba az esküvőbe is hivatalosak voltak…
Az emberöléssel vádolt férfi egy XVI. kerületi munkásszállón lakott, ahonnan az ominózus napon este sétálni indult. Egy közeli lakótelepre érve a társasház erkélyén meglátott egy horgászzsákot, amelyből magához vett egy halkiemelő hálót.
Nagy Sándor az egyik szomszédos lakás erkélyéről kiszúrta a lopást, ezért lement az utcára, hogy kérdőre vonja a férfit. Mire leért, a tolvaj már eltűnt és a horgászhálót is eldobta.
A hős édesapa ekkor felszólt a lakásuk erkélyén lévő feleségének, hogy értesítse a rendőrséget, majd a szökevény után eredt. Többször felszólította, hogy álljon meg, de ő ennek nem tett eleget. Amikor utolérte, a nagy darab férfi elővett egy kést és rászólt, hagyja őt békén, különben megszúrja.
A későbbi áldozat válaszul arcon ütötte a férfit, aki erre mellkason, szívtájékon szúrta őt, amitől a kórházba szállítása követően életét vesztette. A zsaruk 38 órával később fogták el a gyilkost, aki a kihallgatásán mindent beismert.
A rövid tárgyalás végén a gyilkos oldalra fordult és az áldozata özvegyéhez, Nagy Renátához szólt. – Bocsánatot szeretnék kérni a családtól – mondta halkan. – De miért tetted? Miért nem verekedtél inkább?
Elhiszem, hogy Sanyi is hibás volt, hogy utánad ment, de miért szúrtál? – szegezte oda a kérdéseket sírva a férje életét kioltó Krisztiánnak.
Azért, mert én sosem verekedtem – jött a meglepő válasz. – Miért volt nálad kés egyáltalán? – így az asszony. – A táskámban volt, bocsánatot kérek – felelte a férfi. Néhány másodperces drámai csend után mindketten elsírták magukat.
Közben a gyilkos nagyobbik fia és a szülei is a szemüket törölgették a padsorban.
Aznap korcsolyázni voltunk Csepelen a gyerekekkel, este pedig engem is kihívott Sanyi az erkélyre, hogy valaki matat a szomszédnál.
A párom rászólt, majd utánament. Mire leértem, a férjem már visszafelé botorkált és pont előttem esett össze, a feje a lábamhoz ért.
Próbált beszélni, megszorította a kezemet, de hang már nem jött ki a torkán. Még elbúcsúzni sem tudtam tőle. Két család életét tette tönkre Krisztián, azt kívánom, számoljon el a lelkiismeretével, ha tud – sírta el magát Renáta.
A gyerekek még mindig nem tudják elfogadni, hogy elveszítették az apjukat, de a nőben sem tudatosult még. Máig várják őt haza…
Az áldozat és gyilkosa egyébként kísértetiesen hasonló életutat jártak be: egy évben születtek, mindketten Kárpátalján nőttek fel egymástól mindössze hét kilométerre, két gyermekük van, s mindketten kőművesként dolgoztak Magyarországon.
A gyilkosság óta kiderült, távoli rokonságban is álltak egymással: Sándor kisebbik gyermeke keresztapjának az édesanyja a gyilkos keresztanyja is egyben.
Tíz éve pedig még ugyanabba az esküvőbe is hivatalosak voltak…
Ezt hívják karmának…?
Forrás: Blikk