Magyarország kormánya egy ideje a saját “Nagy testvér” projektjén dolgozik, mely a kínai tömeges megfigyelés rémálmát valósítja meg…
A TASZ szerint a világszerte egyre szélesebb körben alkalmazott arcfelismerő rendszereknek van hasznuk a bűnüldözés és a nemzetbiztonság területén.
Viszont a hiányos szabályozás alapvető jogokat sért, a technológia pontatlanságai pedig a diszkriminációt is felerősítik, ugyanis ezek a rendszerek sokkal jobban felismerik a fehér férfiakat, mint a nőket, vagy a más bőrszínű embereket.
És persze, ki szeretne úgy élni, hogy állandóan megfigyelik, hogy tudják, milyen templomba jár, mit eszik, kikkel találkozik?
Óriási port kavart alig egy éve a hír, hogy Kína egy tömeges megfigyelési rendszert fejlesztett ki, több millió kamerát használnak arra, hogy megfigyeljék vele saját állampolgáraikat.
Ezzel pedig mintegy értékeljék is őket, és aszerint adni vagy venni el tőlük jogokat, hogy hogyan “viselkednek”.
Például aki rendszeresen előre enged valakit a buszon, vonaton, az plusz “pontokat” kap, míg aki bliccel, idővel kitiltásra kerül a tömegközlekedésről…
A rendszer azonban totális megfigyelésre épül és komolyan vissza lehet élni vele.
Ugyanez a baj azzal a rendszerrel is, ami Magyarországon épülget Szitakötő projekt kódnéven.
A Szitakötő-projekt lényege: 2020-ban 35 ezer köztéri kamera képeit terelték a Kormányzati Adatközpontba, ami ezzel egy központi adatbázissá vált.
Ehhez az adatbázishoz a nemzetbiztonsági szolgálatok külső ellenőrző szerv előzetes engedélye nélkül, egyszerű főigazgatói utasítással is hozzáférhetnek, és akár arcfelismerő szoftvert is alkalmazhatnak rajtuk a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján
– mondja a jogvédő szervezet, amely szerint a jogalkotónak a nyilvánosság számára átláthatóan, a civil szféra bevonásával kell megteremtenie az arcfelismerő rendszerek alkalmazásának pontos jogi kereteit.