Ha az emberiség ősnyelve egykoron egy volt, és ez csakis a sumer-ómagyar beszéd lehetett, akkor egyáltalán nem lehetetlen, hogy ez a Ketzal, Ketzel, Ketel-Ketáj kultusz viszont már Atlantisz idején is létezett, és kialakult! Vagyis akkor csak átöröklődött, és továbbélt, „túl az Óperencián?” Ahogyan itt a Kárpát-medencében, nálunk is…
A kígyó szimbólum és motívum szinte mindegyik Maja építményen jól látható. Hogyan lehetséges az, hogy egy olyan nép, amely igen csak egy buja vegetációjú területen élt, főbb díszítőelemként a városaik, épületek falain virág-, vagy levélmotívumaik nincsenek, – ez különösen furcsa és elgondolkoztató.
Egészen mostanáig nem találtak a régészek sehol egy levél, – vagy virágmintát sem. Azonban a kígyóminta, hullámvonal viszont igen sok van. Ezek részben szobrok díszítőelemei, falfreskókként illetve domborművekként jelennek meg.
A kígyófélék, hosszúkás porban csúszó élőlényként ismertek ma is. Az átlagember fél tőle vagy iszonyodik, s ezért sem szereti őket, no meg kiszámíthatatlanul vad viselkedése és méregfogai miatt. Hogyan lehetséges az, hogy az efféle csúszó-mászó az ősi Maja hitvilágban viszont nagyon is fontos szerepet tölt be, és ráadásul „tollas kígyó” néven ismert.
Egy kígyó, aki tollakat visel a testén, tehát repülésre képes szerzetről van itt szó. Ha viszont a „tollas” jelzőt nem azért kapta, vagyis nem tudott repülni, akkor minek voltak neki tollai?
Először is a nevét tisztázzuk, majd utána megvizsgáljuk magát a tollakat is, hogyan alakult ki ez a bizonyos „repülés” mítosza?
Dél Amerika ősnépei, – mint azt tudjuk -, istenként tisztelték: az Aztékok, a Maják is, és Kukulkan vagy Kukumac néven is nevezték. A Quetzalcoatl azték szóról a magam részéről pedig úgy vélem, hogy megfelel a Ketzal- s úgy, mint a mi magyar Kecel, Ketel, Kece szavainknak is…
Ezek teljesen magyar kifejezések, amelyeket eddig a szakemberek valamiért-valahogyan elfelejtettek értelmezni.
De semmi baj, én majd most megteszem… Elég csak megemlíteni itt a „kis kece lánya, fehérbe vagyon” kezdetű kis magyar népdalunkat, s megértjük az összefüggéseket.
A magam részéről úgy gondolom, hogy az emberiség egyetlen közös őstől származott, egyetlen ősi néptől, és ez a Mah-gar (Nagy-család) népe és törzse volt. Következésképp a mi ős-szkíta őseink lakták be a nyugati nagy kontinenst is, (a mai Amerika területeit) teljes egészében. Erre több bizonyíték is létezik, amit a hivatalos történelemtudomány mélyen elhallgat, és talán nem véletlenül, ma is a szőnyeg alá söpör.
Az egyik bizonyíték erre pedig az: a hunok és később az ősmagyarok életében ugyanúgy megtalálható volt maga a szarvas, a farkas, de a madár alakja is, ahogyan az Amerikai őslakó indiánoknál is ugyancsak – rendkívül érdekes módon – ezek a totem-szimbólumok!
Vajon, ez is csak amolyan, véletlen egybeesés lenne? Nos, a totemek hármassága és ezek jelentése: vagyis a fürge szarvas, a vadászó farkas, és a bölcs madár alakjai is mélyen elgondolkoztatóak…
A Tollaskígyó név magyar jelentése
A fentieket ismerve, akkor tehát a Tollaskígyó-, vagyis azték világban Quetzalcoatl-ként (vagyis: Kecalkoatl) ismert istenség nem szó szerint jelenti a „repülő” vagy „szálló” kígyó fogalmát, sokkal inkább maga a kecal szó „fenségest” „fényest” vagy „ragyogót” jelenthetett a régmúltban.
Úgy gondolom, a fentiek tükrében, hogy a Kecsua (Kicse) indiánok neve, spanyolul: Quechua – ugye, ismerős forma? (Quechua-Quetzalcoatl) indián törzsi név is valami hasonló jelentéssel bírt, illetve a Quetzal madár is ugyanez a fogalom, amelyből könnyen lehet, hogy a mi Kerecsen szavunk/nevünk is időtől és tájjellegtől függetlenül kialakult.
Ha az emberiség ősnyelve egykoron egy volt, és ez csakis a sumer-ómagyar beszéd lehetett, akkor egyáltalán nem lehetetlen, hogy ez a Ketzal, Ketzel, Ketel-Ketáj kultusz viszont már Atlantisz idején is létezett, és kialakult! Vagyis akkor csak átöröklődött, és továbbélt, „túl az Óperencián?” Ahogyan itt a Kárpát-medencében, nálunk is…
Az Amerikai kontinensen az egykori ősnyelv „maradéka” vagyis öröksége ott is fennmaradt, egészen sokáig.
Azonban idővel, más, betelepedő néptörzseknek köszönhetően némileg módosult, változott, így eltűntek azok a felismerhető tiszta magyar motívumok a szavakból, s helyüket a nyelvben már a latinos beütés vette át… hogy Amerika nagy részén Szkíta leszármazottak éltek sok ezer évvel ezelőtt arra csupán a fennmaradó közös totemállatok megléte, illetve a maja törzsi név lehet az egyértelmű bizonyítékunk…
Maja vagy Maha?
A maja szó tulajdonképpen nem más, mint: maha, hiszen a spanyolok a j-betűt tudtommal, most is h-nak ejtik! (Mojító=Mohító, Juan=Huán stb.) Nem tudom, miért ejtjük ma is majának az ősi indiánok, a kipusztított őslakó törzsek nevét, amikor az nem az!
Szándékosan írtam itt „kipusztítottat” hiszen a kalandvágyó, felfedező Kolumbusz Kristóf a felelős és a maga mellé állított, felhasznált spanyol inkvizíció az őslakosok teljes kiirtásáért és a fennálló ősi civilizáció romba döntéséért.
Mert hát… dehogy is akart Kolumbusz Indiába menni! Ez csak porhintés, egyáltalán nem igaz! Ő pontosan tudott róla, hogy ott is élnek vaskunok, a mahgarok ősi civilizációjának utódai, a királyi szkíták leszármazottjai, ezért ment oda nagy erőkkel kiirtani az ottani lakosságot, megszerezve sorra a földjeiket, aranykincseiket.
Hódító útjaival felfedezte az „Újvilágot”, amelyet ez által birtokba is vettek erőszakkal. Mert Kolumbusz nem teljesen az volt, akinek ma mondják és a történelem órákon tanítják a gyerekeknek, és nem is jó célokat szolgált a felfedezésével, hanem ördögi célokat.
Valójában nem fedezett fel ő semmit, – ahogyan azt ma tanítják -, sokkal inkább felismerte, hogy az egykor az amerikai kontinensre menekültek az elsüllyedt sziget (Atlantisz) őslakosai s ott éltek tovább…
Kolumbusz volt ugyanis Kelemen rabbi, akit maga a gazdagság, a kincsek utáni mohóság és valamiféle embertelen ősi gyűlölet hajtott arra, hogy véghezvigye aljas cselekedeteit.
Nem igaz az sem, hogy az őslakosok aranykészlete egészen megbolondította, és vérengzővé tette a hódító spanyolokat, hiszen Európában is volt akkoriban arany bőven, és aranybánya is létezett százával, még jóval később a középkor végén is…
A Kukorica istenség
Visszatérve a Kukumac istenség nevére, (kuku=kukorica, mac=mag) szó magyarul jelentett kukoricát, de szerintem logikusabban levezetve kukoricamag-ot is utalva ezzel az isteni teremtőerőre, és az ősi termékenységre.
Ez is azt jelzi, hogy megértjük ezeket a szavakat, s nem azért mert következtetnünk kell görcsösen erőlködve a szó igazi jelentésére, hanem azért mert ez eleve magyarul van!
Az egykori hit szerint: maga Kukumac isten nem más, mint a felkelő nap, aki egy igen távoli országából érkezett és szakállas alak volt, aki hófehér ruhát viselt a testén.
Ő volt az, aki megtanította az embereket a tudományokra, jogra, művészetekre, s bölcs törvényeket alkotott. Uralkodási idején, a kukorica embermagasságúra nőtt és sok gyapot is termett a földeken.
Nem csoda, ha nagyon is tisztelték, és imákba foglalták az őslakosok a jótevőjük nevét.
A szakállas alak, viszont a hajnalcsillagra tért vissza, az ősi legendák szerint. Ez pedig Istár csillaga, (Astaroté) maga a fényes vénuszi nap, vagyis az Esthajnal csillag!
Őt tehát onnan, az égből jövőnek, dicsőségesnek, fényességesnek képzelték. Vajon véletlen lenne az, hogy az ősi magyar pogány kultusz, amely már Babilonban létrejött, részének számító kelta boszorkányság is a Vénuszt és a Holdat tisztelte istennőjeként, és magát Lucifert a fényhozó angyalt?
Már régóta köztudott tény az, hogy nekünk, Magyaroknak erős rokoni szálaink vannak az Amerikai kontinensen élt ősi indián népekkel. (Elég itt csak megemlíteni a maja-magya-kicse indián vonalat).
Az, hogy a hivatásos régészet és történelemtudomány titokzatosan burkol és elhallgat valamit, valamint a történészek hallgatva hazudnak, ez ma már nyitott tény.
Kellemetlen lehet azok számára, maga az igazság kiderülése, akik ezt a „hamiskás” történelem vonal-irányzatot kijelölve megalkották egykor a múltat, tegyük hozzá: papíron.
A valóságban azonban mindez nem így van!
A dolog úgy áll, hogy egy ideje már újra kellene írni azokat a bizonyos történelemkönyveket, mert új –logikusabb – szemléletek vannak a kutatásokban, az ezerszer erőltetett kínos dogmáknál, ezek az újabbak viszont sokkal életszerűbbek, életszagúbbak, és ezért sokkal helytállóbbak is.
Forrás: atillamen.blog.hu