Elmondása szerint testen kívüli élményeket élt át, melyek során nem evilági lényekkel találkozott.
Párhuzamos létsíkok és életformák, civilizációk tartják szemmel a mi valóságunkat?
A 43 éves amerikai műsorszóró mérnök, Robert Monroe furcsa események sorozatát élte át.
Először erős rezgést kezdett érezni valahol a mellkasa mélyén. Ez az érzés valamikor olyan erőssé vált, hogy kénytelen volt lefeküdni.
Miközben hátradőlt a székében, azon kapta magát, hogy a testén kívül lebeg.
Érdemes elmondani, hogy egészen addig a pillanatig nagyon racionálisan gondolkodó ember volt, aki hitt az üzletben, a tudományban, és nem hitt semmiféle varázslatban és “ördögiségben”.
Monroe azonnal pánikba esett, azt hitte, hogy meghalt, de a bénító félelem hirtelen visszahozta “fizikai formájába”. És ez csak a kezdet volt, hamarosan hasonló epizódok következtek, amelyekben elhagyta testét, és súlytalanul lebegett a szobában.
Az aggódó Monroe több orvost és pszichológust is felkeresett, de minden egészségügyi szakember megállapította, hogy teljesen egészséges. A pozitív diagnózis örömére úgy döntött, hogy csiszolja újonnan megszerzett testen kívüli képességeit.
Hamarosan annyira belemerült, hogy otthagyta kényelmes vállalati karrierjét, és életét a tudat tanulmányozásának szentelte.
A következő három évtizedben Robert Monroe alaposan tanulmányozta a testen kívüli élményeket, fő célja az volt, hogy tudományos adatokat gyűjtsön, amelyek bizonyítják az alternatív valóságok létezését.
Abban a reményben, hogy elérhetőbbé tegye az interdimenzionális “utazást,” kifejlesztette a féltekei szinkronizáció nevű technológiát.
Ez a Hemi-Sync néven is ismert rendszer binaurális ütemeket (3D hanghullámokat) tartalmazó hangmintákat használ az agy bal és jobb agyféltekéjének harmonizálására.
Továbbá kérésére néhány független klinikai neurológus kiterjedt tesztelést végzett önkénteseken ezzel a kísérleti technikával.
Meglepetésükre az eredmények jól láthatóak voltak minden EEG-vizsgálaton (elektroencefalogramon).
Monroe munkája úttörő szerepet játszott a kézzelfogható megváltozott tudatállapotok felé.
A Monroe Institute 1974-ben alakult, és a mai napig működik. Monroe egy sor hangstimulációs technikát fejlesztett ki, amelyek célja a figyelem összpontosítása, a stressz enyhítése, az alvás javítása stb.
Az Egyesült Államok kormánya szorosan figyelemmel kísérte a kutató úttörő felfedezéseit, és 1978-ban Monroe-val felvették a kapcsolatot a CIA képviselőivel.
Magas rangú tisztviselők felkérték, hogy csatlakozzon egy szigorúan titkos katonai projekthez. Tudatbővítő gyakorlatát a katonai műveletek során a katonák elmekontrolljára akarták használni. Ez óriási előnyt jelentett volna az ellenségekkel (Szovjetunió) szemben.
Abban a reményben, hogy még nagyobb tekintélyre tehet szert a testen kívüli élmények és más paranormális jelenségek tanulmányozásában, Robert Monroe beleegyezett, hogy együttműködik velük.
Mivel a kísérletekben résztvevőknek a foglalkozások során “más dimenziókba vezető portálokat” kellett nyitniuk, a kutatók ezt a munkát találóan Gateway Process-nek (átjárófolyamat) nevezték.
A feloldott fájlok szerint a program “egy képzési rendszer volt, amelyet a bal és a jobb agyfélteke közötti agyhullámok amplitúdójának és frekvenciájának erősségének, koncentrációjának és koherenciájának növelésére terveztek, hogy megváltoztassák a tudatot, túlmutatva a fizikai szférán annak érdekében, hogy végül még az idő és a tér korlátai elől is elmenekülhessen.
A résztvevő ezután hozzáférhetett az univerzum által kínált intuitív tudás különböző szintjeihez.”
A Wayne M. McDonnell parancsnok végső elemzésében felsorolt felfedezések részletes információkat tartalmaznak valóságunk természetéről.
A kutatók megállapították, hogy egy holografikus univerzumban élünk, és az ébrenlét egy kivetített elektromágneses mátrix.
A “földönkívüli birodalmakba” való bejutáshoz a résztvevők fejhallgatóval egy elszigetelt, sötét szobában ültek, és különböző hangszíneket hallgattak meghatározott frekvenciákon.
A résztvevők nem léptek kapcsolatba és nem kommunikáltak egymással.
Miután “asztrális utazásuk” befejeződött, az önkéntesek elmondták a személyzetnek, hogy mit tapasztaltak.
Robert Monroe szerint az alanyok gyakran találkoztak interdimenzionális entitásokkal. A hüllő humanoidok voltak a leggyakoribbak. A résztvevők ezeket a természetfeletti lényeket “aligátoroknak” nevezték fogas krokodilpofájuk miatt.
Érdekes, hogy Monroe ekkor már jól ismerte ezeket a lényeket. Számtalan testen kívüli expedíciója során hasonló gyíkszerű entitásokat figyelt meg.
Robert Monroe hátralévő napjait testen kívüli élmények tanulmányozásával töltötte egészen 1995-ben bekövetkezett haláláig.
Hite a kutatás során soha nem változott, és gyakran figyelmeztetett másokat a körülöttünk lévő baljós energiaragadozók létezésére.
Forrás: ÚjVilágtudat