Kendőzetlen szavakkal vetetett fel valamit, amiről most egy egész ország megosztottan beszél.
Szerintetek van benne valami?
Kimondta, amit igazából mindenki tud, de senki sem akar kimondani?
A vármegyerendszer, az ispánság meg az önkormányzati és az európai parlamenti választás összevonása egy irányba mutat:
A legitim önkényuralmat olyan szimbólumokkal övezi, amelyek félreérthetetlenül jelzik a magyaroknak, hogy a Kárpát-medencében hűbéri társadalom épül.
A jog és a vagyon egyetlen forrása a hatalmi piramis csúcsán trónoló miniszterelnök: az országos urak, hercegek, grófok és bárók valamennyien a rokonai meg a vazallusai.
Kormánymegbízott helyett ispán, megye helyett vármegye, két választás helyett egy – mindez semmilyen valós változást nem jelent, mindössze azt jelzi, hogy tizenkét év alatt a rendszer szervesült, a társadalom helyett itt élő fogyasztók tömege meghódolt.
A zsellérek, a parasztok, a munkások gyermekei és unokái, a József Attilán és Ady Endrén, Illyés Gyulán és Németh Lászlón felnőtt nemzedékek megtagadják múltjukat és sérelemvilágukat, mert önként vállalt szolgaságuk leveszi vállukról a felelősség terhét, a fogyasztáshoz meg nem kell szabadság, sőt: a szabadság kifejezett akadálya az aktuális fogyasztói jól járás, menőség és reprezentálás elsajátításának.
Bevallom, hogy a fentiek fényében a vármegyerendszer és az ispánság intézményének a restaurációját elnézve érzek némi elégedettséget. Már másképp látok mindent: Magyarország számára a polgári társadalom soha nem volt opció – az pedig, hogy a rendszer feudális alakot ölt, végre tiszta beszéd. Legyen hát az, ami.
A polgárosodás esélyétől megfosztott Magyarországnál ugyanis van rosszabb: az a Magyarország, amelyik azt hazudja, hogy polgárosodik, és úgy tesz, mintha modern volna, vagy akár csak modernebb akarna lenni Oroszországnál.
Legyen Magyarország formailag is királyság, ne csak tartalmilag. És ne alkotmányos vagy parlamentáris monarchia legyen, amely példákkal a nyugati civilizáció királyságai szolgálnak, ahol az uralkodó mindössze reprezentál, és nem szól bele az államügyekbe: Magyarország nem Dánia és nem Spanyolország, nem Hollandia és nem Nagy-Britannia – Magyarország feudális monarchia, azon belül pedig abszolutizmus.
Legyen hát az. A Magyar Királyságnak ne legyen semmiféle alaptörvénye, ne legyen Aranybullája, a Szent Korona-tanra sincs semmi szükség: a királyt ne korlátozzák sem törvények, sem intézmények, mert a legitim önkény uralmára be lehet rendezkedni, de a képmutató hazugságok rendszerére nem.
Miféle közjogi méltóság házelnöknek lenni egy olyan államban, ahol a törvényhozás nem több, mint cirkusz és bábszínház?
NEM VOLNA MÉLTÓBB KÖVÉR LÁSZLÓHOZ A NÁDORI CÍM? MIÉRT NEM KORONÁZZÁK A MAGYAROK KIRÁLLYÁ ORBÁN VIKTORT?
Mert az Orbán-ház nem dinasztia? Jelzem, hogy a Hunyadi-ház sem volt az, míg Mátyás meg nem szerezte a trónt. Orbán Viktor szíveskedjék áttérni római katolikus hitre, mert ha Párizs megért egy misét, akkor Buda is megér egyet, az esztergomi érsek pedig illessze a Szent Koronát felséges fejére, ahol annak lennie kell.
Mit keresnek a koronázási ékszerek az Országházban? Mit keres Orbán Viktor a Karmelita kolostorban?
A Szent Koronának és Orbán Viktornak egyaránt a Budavári Királyi Palotában lenne a helye.
A német autógyárak kapjanak oklevelet szabad királyi városoknak kijáró, kivételezett jogállásukról, Gáspár herceget pedig az udvar kezdje el felkészíteni arra, hogy egy nap elfoglalja felséges apjának helyét az ország élén.
A kormányzás módjának jottányit sem szabad változnia: Orbán Viktor továbbra is személyesen hozzon meg minden döntést, a kancelláriaminiszter pedig lépjen elő miniszterelnökké, és tegye ugyanazt, amit eddig:
Gondoskodjon az intézkedések végrehajtásáról, és tájékoztassa az államszervezet működéséről a nyilvánosságot.