Február 15 a határidő, eddig kapott ultimátumot a magyar társadalom.
Vajon kinek és miért áll érdekében azokat is oltásra kényszeríteni (mert ez már kényszerítéssel ér fel) akik nem veszélyeztetett csoportba tartoznak a járvány szempontjából…?
Ma ott tartunk, hogy a sok kertelés, a forró kása kerülgetése után Orbán Viktor reggel gyakorlatilag kötelezővé tette az oltást.
Korábban azt ígérte, hogy soha nem lesz ilyen, mert a magyar ember a habitusából adódóan sem szereti a kötelező jellegű dolgokat.
És ha úgy vesszük rafináltam tartotta is az ígéretét.
Az oltás “papíron” most sem kötelező, de valahogy mégis elengedhetetlen lesz a normális élethez.
Február 15-től kezdődően ugyanis csakis azok kapnak védettségi igazolványt, akik beoltatták magukat.
Nem lesz érvényes és elég az, ha valaki átesett a fertőzésen, feltétlenül oltáshoz kötik az emberek “szabadulását”.
Ha pedig ugyebár nincs védettségid, alig mehetsz valahova, gyakorlatilag száműzötté válasz a közösségi terekből, a közéletből.
A magyar példa jó példa arra, hogy úgy is kötelezővé lehet tenni valamit, hogy nem írjuk elő, hanem egyszerűen ellehetetlenítjük a nélküle való életet.
Egy évvel ezelőtt ezt sem gondolta volna senki.
Éppen ezért sokan egyre nagyobb aggodalommal, félelemmel néznek a várható jövő alakulásába…