“Amikor a katonai-ipari komplexum emberei felvettek, nem viseltek semmilyen azonosítót… Az én tudomásom szerint az elrablások akkor kezdődtek, amikor a repülőket követtem. De engem a Szürkék már gyerekkoromban, kicsi gyerekként is elraboltak…”
Niara Isley többek között radar specialistaként volt alkalmazva az USA haderejénél, különféle titkos programokban, melyekről jó ideig nem i s beszélhetett.
Nemrégiben aztán a nyilvánosság védő erejét felhasználva kitálalt: szerinte megdönthetetlen bizonyítékok vannak arra, hogy az USA nem csak tudott évtizedek óta az idegenekről, de a kis szürkéknek nevezett fajjal még a kapcsolatot is felvették.
Álljon itt egy vele készült interjú, mely során David Wilcock kérdezi az eseményekről és arról, hogy mi is zajlik a színfalak mögött az USA-ban.
Wilcock: Amikor ezen a különleges megbízatáson voltál és a radarral megjelölted a légvédelmi ütegek számára ezt az ismeretlen járművet… el tudnád mondani, hogy nézett ki? Tudtál egy pillantást vetni erre az ismeretlen járműre?
Niara: Nem tudtam megfigyelni a radar szárnyépületéből, a radar elejéből. De amikor végeztünk a teszttel, és kimentünk és egy ideig ott álltunk a radar peronján, feltételezem, hogy tisztek voltak a szárnyépületben és átbeszélték a teszt eredményét… Az én álláspontom szerint nem tudtuk nyomon követni ezeket a járműveket. Szó szerint megjelentek az ég egyik pontján és aztán egy pillantás alatt egy másik ponton tűntek fel. Szóval nem lehetett őket követni. És azt hiszem, hogy pontosan ez volt az, amit ettől a teszttől vártak, hogy ne lehessen nyomon követni őket. Így aztán, amikor ott álltam a radar épületének peronján, akkor igen, láttam ezt a hajót. Valószínűleg 12-15 darabot láttam, nem számoltam meg pontosan. Arra összpontosítottam, amelyik a legközelebb volt hozzám. Talán 46-68 m-re lehetett tőlem. Hatalmas, csészealj-alakú volt, az alja narancsszínűen izzott. Az alja egyfajta átlátszó borítású, nagyon vékony fémből volt. És úgy nézett ki, mintha fények sorozata villanna fel a hajó alja körül.
Corey: Keresztülvilágított az alján?
Niara: A fémen keresztül világított, igen. És amíg néztem, valamiféle hangot adott ki, mint a hangszóró egy rockkoncerten, amikor nem zene jön belőle, hanem csak zümmögés, statikus hang. Ilyen hangja volt. És volt egy vibrációja is, amit érzékelni lehetett, még a távolból is.
Corey: Igen, még mindig elég közel voltál hozzá.
Niara: Igen. Éreztél egy kis bizsergést a levegőben, mert ez a jármű pokoli egy mezőt bocsátott ki magából.
Wilcock: Egész idő alatt ilyen ismeretlen járműveket radaroztatok? Vagy csak amíg ez a megbízatásod tartott Tonopah-ban?
Niara: Csak amíg ezt a megbízatást végeztem Tonopah-ban, és amikor elvittek az éjszaka közepén. Mert általában volt egy napi munkám, amikor kimentünk és hagyományos repülőgépeket követtünk, F-16-osokat, F-4-eseket, és bármit, ami csak kint volt, hogy megpróbáljuk kiképezni a pilótákat, hogyan repüljenek a radarok ellen.
Wilcock: Amikor erre a különleges megbízatásra vittek el Tonopah-ba, kezdetben csak a nyomát követted ezeknek a nem-hagyományos repülőgépeknek? Vagy az elrablások azonnal megkezdődtek?
Niara: A munkám fő részét a nappali munka képezte, ez az éjszakai dolog csak bizonyos időközönként volt. Eljöttek, felvettek az éjszaka közepén és csak azután jöttek a fura dolgok.
Wilcock: Amikor azt mondod, hogy az éjszaka közepén, az pontosan mit jelent?
Niara: Éjfél után, éjfél és éjjel 2 között.
Wilcock: Ez pontosan az az időszak, amikor Corey-t is felvették.
Corey: Hmm.
Wilcock: Ugyanaz. Mielőtt bármilyen jellegű elrablások kezdődtek volna veled, számodra az egész azzal kezdődött, hogy ezeknek a nem-hagyományos repülőgépeknek a nyomát követted? Vagy az elrablások ezzel egy időben kezdődtek?
Niara: Az én tudomásom szerint az elrablások akkor kezdődtek, amikor a repülőket követtem. De engem a Szürkék már gyerekkoromban, kicsi gyerekként is elraboltak. És a könyvemben leírtam, hogy az a határozott benyomásom, hogy azok az emberek, akikkel a katonaságnál dolgoztam, tudták, hogy engem elraboltak korábban.
Niara: Igen.
Wilcock: Nos, ez ugyancsak megegyezik azzal, amit te mondtál, Corey, hogy a MILAB programokban tudják, hogy kiket raboltak el korábban.
Corey: Így van.
Wilcock: Mindenkit nyomon követnek, akit elraboltak.
Niara: Van egy másik fickó, Dan Sherman. Írt egy könyvet “Above Black: Project Preserve Destiny” címmel. És ő ugyanerről írt a könyvében. Intuitív kapcsolattartónak képezték ki, ugyancsak elkülönítették őt a képzésben részt vevő többi személytől és nem engedték őket egymással beszélni.
Wilcock: Nyilvánvaló, hogy mire ez megtörtént, olyan nagy filmek jöttek ki, mint Spielberg “Harmadik típusú találkozások” című mozija. Szóval, amikor megláttad ezeket a hajókat, azt gondoltad, hogy “oké, ez egy repülő csészealj, ez egy ufo?” vagy pedig próbálták elmondani neked, hogy ez valójában a mi hajóink egyike?
Niara: Nem, nem mondtak nekem semmit.
Corey: Igen. A hozzáférési jogosultság miatt.
Niara: Igen. A másik fontos dolog Dan Sherman-nel kapcsolatban, hogy intuitív kapcsolattartóként, olyan emberek nyomát követte, akiket Szürkék raboltak el. Ez nagyon fontos, mert ő volt az az ember, aki az információt szolgáltatta a katonaságnak azokról az emberekről, akiket a Szürkék elraboltak. És ekkor elkezdesz csodálkozni. Hogy vajon miért egy olyasvalakit választanak ki erre, aki maga is földönkívüliekkel szerzett tapasztalatokkal rendelkezik. Talán mert a technológiájuk megpillantásával járó sokk nem lesz akkora, ha egy elrabolt személlyel dolgozol. Mindenféle különböző oka lehet ennek. Vagy talán emberi lényként lehet valamilyen különleges képességem, amivel más ember nem rendelkezik. Nem tudom mi az, de bizonyosan szeretnék választ találni erre.
Wilcock: Kíváncsi vagyok, hogy mielőtt a dolgok igazán szörnyűvé és traumatikussá váltak számodra, volt-e olyan pont, amikor azt mondtad: “Hűha! Ezek ufo-k! Azt akarják, hogy ufo-kat kövessek! Ez bámulatos!” Volt ilyen pillanat?
Niara: Leginkább féltem, mert abban az időben én csak „titkos hozzáférési jogosultsággal” rendelkeztem. És azt gondoltam: „Amit látok, az annyival a ‘Szigorúan titkos’ besorolás felett van, hogy teljesen megrémisztett engem.” Megrémültem attól, hogy egyáltalán látom ezeket. És jogos volt a félelmem, mert miután ott végeztünk, beraktak minket egy buszba, aminek le voltak festve az ablaküvegei és elvittek… vagy az 51-es körzetbe, egy földalatti létesítménybe vagy nemrégiben hallottam, hogy volt egy földalatti létesítmény Tonopah-ban is. Ott beraktak minket egy váróba, ahol a székek rézsútosan voltak elhelyezve. Mögöttünk volt egy dupla ajtó volt, amin fény áramlott be a folyosóról. De a szobában le voltak kapcsolva a fények. (Más szóval az emberek a szoba sötét része felé fordulva ültek. A dupla ajtó és a folyosóról bejövő fények pedig mögöttük voltak). És megint csak arra gondolok, hogy megpróbáltak minden olyan részletet elrejteni, ami esetleg látszódna a fényekben, és nem engedtek minket egymással beszélni sem. De ha egy másik, árnyékban ülő, hasonló tapasztalatokkal bíró személy ül melletted, abból rájöhetsz erre. És ezt követően egyesével szólítottak minket. Ezt a történetet már olyan sokszor elmondtam. Egyesével hívtak be minket ebbe a kis szobába. Amikor én kerültem sorra, bementem. Lefeküdtem egy rozsdamentes acélból készült vizsgálóasztalra, teljesen felöltözve és hosszú ideig ott feküdtem. Volt a szobában egy biztonsági őr, oldalán fegyverrel, pihenőállásban a fal mellett, a vizsgálóasztal mellett. Aztán végül bejött egy fickó fehér laborköpenyben és pléhpofával háromszor azt mondta: „Maradjon nyugton”. És egyetlen sima mozdulattal átjött a jobb oldalamra. A kezében egy injekciós tű volt és egyetlen mozdulattal beleszúrt a nyakam oldalába valamilyen ismeretlen anyagot, ami azon nyomban kémiai traumát okozott nálam. És akkor, hirtelen, az asztal mellett mindkét oldalamon két fickó jelent meg, felemeltek az asztalról és levittek egy nagyon hosszú lépcsősoron. Behajítottak egy kis kabinba, ahol aztán átéltem az injekció hatásait.
Wilcock: Azok számára, akik nem ismerik ezt, mit jelent az, hogy „kémiai trauma”?
Niara: Olyan volt, mintha egy azonnali rohamod lett volna. Hátravágódik a fejed és a tested kontrollálatlanul rázkódni kezd. A kémiai anyag egyenesen az agyadba megy. Bármit is adtak be, azt akarták, hogy rögtön az agyadba jusson. Rázkódtam, nem igazán tudtam mozogni. Megváltozott a tudatállapotom. És volt egy szokatlan feltételezésem, ami a tapasztalataimon és pár más dolgon alapuló megalapozott találgatás a részemről, amit összeraktam magamnak a fejemben. Mivel egész életemben spirituális ember voltam, meditáltam és mindenféle spirituális hajlamaim és törekvéseim voltak, elcsodálkoztam az injekció hatásain. Úgy éreztem, hogy a testem molekulái közti molekuláris kötések feloldódnak, mintha én magam oldódtam volna fel és „szétfolytam” a kis kabin padlóján, ahová betettek engem. Rendkívül rémisztő érzés volt.
Wilcock: Milyen hatásai voltak ennek a tudatodra? Képes voltál tisztán gondolkozni, vagy elkezdtél nagyon összezavarodni?
Niara: Nem voltak tiszta gondolataim, csak később. De hatalmas pszichés felébredéseim voltak. Emlékszem rá, hogy felébredtem az ágyamban Las Vegas-ban, Nevada-ban, abban az apartmanban, amit abban az időben béreltem. És egyik nap, mikor felébredtem, az egész valóság olyan törékenynek tűnt, amennyire csak lehet, mintha egyetlen pislantás vagy tüsszentés képes lenne darabokra zúzni az egész valóságot a szemem előtt. És újra becsuktam a szememet és azt mondtam: „Bármi is zajlik itt, nagyon nyugtalanító és félelmetes a számomra, és azt akarom, hogy múljon el.” És amikor újra kinyitottam a szemem, a dolgok újra normálisak voltak.
Wilcock: Corey, beszéltél korábban olyan pszichikai tréningről, aminek során injekciókat használnak és ezek valamilyen hatást gyakorolnak a tudatosságra. Beszélnél erről egy kicsit, hogy miről is van itt szó valójában?
Corey: Igen. Ezek olyan gyógyszerek, amiket általános jelleggel adnak be az embereknek azért, hogy megnöveljék az intuitív képességeiket. Ilyen típusú injekciókat adnak be a távolbalátóknak és távolbahatóknak is. Úgyhogy ez konzisztens.
Niara: Én csak egyszerűen féltem, és emlékszem, hogy összekuporodtam magzatpózba, mintha egy pici labda lennék, a térdeimet átkulcsoltam a kezeimmel a kabin padlóján. Átéltem az injekció hatásait és csak sikítottam és sikítottam és sikítottam. És… ez nagyon nehéz (Niara itt sóhajt egyet)… nagyon nehezemre esett elhinni ezt, mert nem akartam elhinni, hogy emberi lények ilyen kegyetlenek lehetnek a saját fajuk egy másik tagjával. De miután az injekció hatása elmúlt, kihúztak ebből a szobából és két biztonsági őr szexuálisan bántalmazott, amit nyolc másik ember végignézett. Ezek közül az egyik egy Szürke földönkívüli volt.
Wilcock: Te jó ég!
Niara: És nagyon érdekes volt, talán a Szürkékkel történt gyerekkori és fiatal felnőttkori élményeim miatt, hogy talán érzékennyé válhattam a telepátiájukra, de meg mernék rá esküdni, hogy hallottam, amint ez a Szürke magában azon hitetlenkedett, hogy emberi lények hogyan képesek ezt tenni a saját fajukba tartozókkal és hogyan vethetik őket ilyesfajta erőszak alá.
Wilcock: Hűha! Volt valami különbség abban, ahogy ezzel a Szürkével bántak a többiekhez képest? Másképpen viselkedett, vagy az emberek másképp viselkedtek vele?
Niara: Az volt a benyomásom, hogy a székeken ülő emberek közül néhányan nem akartak ott lenni. Nem akartak tanúi lenni annak, aminek tanúi lettek, mert ezeknek az embereknek valószínűleg azt mondhatták: „Nos, ha valaha beszélni mertek, ez vár majd a feleségetekre vagy a lányaidra, vagy a testvéreidre.”
Wilcock: Ugyanolyan azonosító nélküli egyenruhát viseltek?
Niara: Nem, ezek az emberek civil ruhában voltak. Igen, a székekben ülő emberek civil ruhában voltak, illetve ugyebár ott volt még ez a földönkívüli. A szobában lévő katonák pedig… ők sem szokásos katonák voltak. Hanem inkább a katonaság védelmi cégeinek dolgozói lehettek. És azért mondom ezt, mert a hagyományos katonaságnál legnagyobbrészt eléggé jó emberek szolgálnak.
Corey: Igen.
Niara: Nem hiszem, hogy megengedtek volna maguknak ilyesféle dolgot. Továbbá azt is gondolom, hogy az egyik szőke biztonsági őr, aki nagyon brutálisan bánt velem, azt hiszem, hogy ő egy olyan pszichopata vagy szociopata lehetett, akit kiengedtek a börtönből vagy munkára fogtak, hogy ilyesféle dolgokat műveljen, mert semmiféle lelkiismeretfurdalás nem volt benne, hogy ilyen szörnyű dolgokat tesz.
Corey: Igen, keresték az ilyen típusú embereket ezekhez a programokhoz.
Forrás: kozmikus közzététel