“A legnagyobb megalázás, amit el lehet követni egy tehetetlen beteggel szemben..
Mindig az volt a munkám során a vezérgondolat, hogy mit várnék el, ha hasonló körülmények közé kerülnék.
Hát ezt biztosan nem!”
Neve nincs kórház neve nincs osztályán így mobilizálják a betegeket. Műszakkezdéskor infúzió bekötve, egész nap a tolószékhez kötve, falhoz rögzítve, keze lekötve. 🙁
Pelenkába csomagolva az egyébként nem ínkontinens beteg.
Hiába kértem, hogy oldozzák el, nem tették meg, pedig ott voltam mellette.
Végezze a dolgát a pelenkába, azért van rajta.
A legnagyobb megalázás, amit el lehet követni egy tehetetlen beteggel szemben.. az emberi méltóságát eltiporni. és mindezt a “beteg érdekében”
Nos eddig még nem vesztem össze kolléganőkkel, de most igen.
SZÉGYEN!
Ha a nővérkét kötözném oda mondjuk 7 órára, bizonyára ő se lenne nyugodt..
Mindig az volt a munkám során a vezérgondolat, hogy mit várnék el, ha hasonló körülmények közé kerülnék. Hát ezt biztosan nem!
Nem is beszélve arról, hogy megverik a beteget.
Ezt miután haza hoztam, akkor tapasztaltam, amikor meg akartam simogatni az arcát, és összerezzenve, riadt tekintettel elhúzódott.
Rákérdeztem.. Téged bántottak?
A válasz sajnos igen volt.
És ez nem az egészségügy számlájára írható, hanem az egészségügyben dolgozó egyes kollégák alkalmatlanságára.
Ez tényleg elborzasztó.
És a szomorú az, hogy sok helyen ez az egész jelenség – maga az embertelenség, hogy semmibe nézzük egymást, hogy semmibe nézzük a beteget – egyre gyakrabban tetten érhető.