Azt hiszem aki ismer tudja,hogy nem vagyok gyenge sem fizikailag sem lelkileg.
Viszont az elmúlt napok-hetek-hónapok nem egyszerűek.
Szembesülni azzal,hogy életerős fiatal szervezeteket is legyengít és sajnos egyre többet legyőz a COVID 
Sokan még mindig nem hisznek benne hallom mikor eljutok vásárolni pl.sorban állás közben és mondják a butaságokat,hogy ez kitaláció és politika(bár csak az lenne)….
Látom a kollégáimon illetve magamon is,hogy néha úgy jönnek-jövünk ki a zsilipből a piros zónából mint a zombik.
Bent a fertőzöttek sokszor azt mondják ugyan drága ápolónő én már feladtam tudom nekem ennyit szánt az élet és ne is etessen kár már ez is belém.
Aztán megpróbálom viccesre fogni és azt mondom hasonlítsuk össze a tegnapi vagy a mai a rosszabb ebéd
Látni a Betegeken mennyire tudnak örülni az otthonról kapott csomagoknak személyes dolgoknak(asztalukra óra,fénykép,tükör).
Akinek van a hozzátartozójánál bent telefon és olyan állapotban van,hogy tud telefonálni éreztessék vele,hogy fontos mennyire hiányzik és Szeretik.
Ha van unoka csak egy mondatra hívja fel a nagymamát vagy nagypapát de rajzolhat is neki mi kitesszük az ágya mellé.
Ezek a kis dolgok is erőt adnak nekik.
Mi akik beöltözve overálba “űrlényeknek”ahogy fogalmaz egy-két Beteg, próbáljuk a lelküket is ápolni de a Család a legfontosabb,hogy érezzék van kiért meggyógyulni 
Segítsenek nekünk és a Betegeinknek………