Egy kutatócsoport elkészítette a halálközeli élményeket vizsgáló első, szakmailag lektorált tanulmányt. Az eredmények erőteljesen megkérdőjelezik azt, hogy a meglehetősen misztikusnak érződő élmények hallucinációk lennének.
A kérdéskört most egy új tanulmány vizsgálta, aminek szerzői számos tudományterület (többek között idegtudomány, pszichológia, pszichiátria, társadalomtudományok) elismert szakértői.
A fő konklúzió, hogy a halálközeli élmény nem tekinthető hallucinációnak, ez pedig a következő megállapításokból szűrhető le.
Az újraélesztés és a kritikus ellátás fejlődésének köszönhetően egyre több ember él meg halálközeli élményt.
Az érintettek – akiknek száma korábbi tanulmányok alapján több százmillióra tehető – konzisztensen írták le a halál közelségével kapcsolatos élményeiket, amik egyedi és általános mentális emlékeket is magukba foglaltak.
Több korábban publikált kutatás szerint a halálközeli tapasztalatok nincsenek összhangban a hallucinációkkal, illúziókkal vagy pszichedelikus drogok által előidézett élményekkel.
Ehelyett egy sajátos narratív ívet követnek, amely magába foglalja a testtől való elszakadás érzését, a tudatállapot fokozódását, valamint a halál felismerését; utazást egy adott helyre; az eddigi élet részletes áttekintését, értékelését, minden másokkal szembeni cselekedet, szándék és gondolat kritikai elemzését; a szokatlan otthonérzést és a visszatérést az életbe.
A halállal kapcsolatos élmények átformálják a személyiséget, és általában hosszan tartó, pozitív pszichológiai változásokat okoznak.
A halálközeli élmények során gamma aktivitás, valamint elektromos tüskék mutathatók ki.
Ezek a jelek az EEG vizsgálatok során a tudatállapot fokozódására utalnak. A mérések alátámasztják annak a több millió embernek a beszámolóját, akik erősödő tudatállapotról és éberségről beszélnek.
A halállal kapcsolatos ijesztő vagy szomorú élmények sokszor nem ugyanazokat a témákat, narratívákat, transzcendens tulajdonságokat és pozitív átalakító hatásokat mutatják.
Az újraélesztés megmutatta, hogy a halál nem egy abszolút állapot, sokkal inkább egy folyamat, amit szerencsés esetben vissza tudunk fordítani”
– magyarázta az Annals of the New York Academy of Sciences tudományos folyóiratban megjelent publikáció vezető szerzője, Sam Parnia.
A szakértő elmondta, hogy az agysejtek nem károsodnak visszafordíthatatlanul rögtön a szívleállást követő oxigénhiány miatt, helyette órákon keresztül „haldokolnak”.
A FOLYAMAT LEHETŐVÉ TESZI A KUTATÓKNAK, HOGY OBJEKTÍVEN TANULMÁNYOZZÁK A HALÁLLAL KAPCSOLATOS FIZIOLÓGIAI ÉS MENTÁLIS ESEMÉNYEKET.
A tudósok szerint a bizonyítékok azt sugallják, hogy sem a fiziológiai, sem a kognitív folyamatok nem érnek véget a halállal, és bár az áttekintett tanulmányok nem tudták egyértelműen igazolni a betegek halállal kapcsolatos tapasztalatainak és állításainak valódiságát, kizárni sem lehet azokat.
Nagyon kevés tanulmány vizsgálja tárgyilagosan és tudományosan a halál folyamatát, de ezek a kutatások mélyebb betekintést nyújtanak az emberi tudat működésébe, és megágyaznak a jövőbeni kutatómunkáknak”
– összegezte gondolatait Parnia.