Az emberiségnek fel kell készülnie egy végzetes találkozásra. Nem lesz menekvés?
A “spagettifikáció” jelenségének semmi köze Bobby Henderson 2005-ben alapított vallásához, a Repülő Spagettiszörny Egyházához
– a megfejtést Albert Einsteinnél kezdhetjük, aki általános relativitáselméletében megjósolta a fekete lyukak létezését.
Elméleti számítások évtizedei után ma már űrteleszkópokkal is igazolható a tésztává válás folyamata.
A jelenség – amelynek valóban a spagettifikáció a hivatalos terminus technikusa – a fekete lyukak közelében érhető tetten.
Ez az égitest akkora a gravitációs erőt generál, ami még a fényt sem engedi elszökni, ha túl közel kerül hozzá.
Ez a “túl közel” az úgynevezett eseményhorizont, egy gömbfelület, ahol a maximumhoz közelít az önmagába omlott csillag maradékának gravitációja, és már a fotonok is képtelenek elszabadulni.
Ilyen szörnyek ólálkodnak a galaxisban szerte mindenfelé.
Sőt, a mi galaxisunk közepén egy szupermasszív feketlyuk található.
A távoli jövőben pedig komoly veszélyt jelenthetnek a csillagokat, komplett bolygórendszereket magukba fojtó feketelyukak.
Holland kutatók újragondolták Stephen Hawking fekete lyukak párolgásáról szóló elméletét, és számításaik szerint ez más égitestek környezetében is előfordulhat.
A holland Radboud Egyetem munkatársainak Physical Review Lettersben nemrég megjelent elméleti okfejtése ugyanakkor még tovább megy:
E szerint azoknak a testeknek is van Hawking-sugárzása, amelyek nem rendelkeznek eseményhorizonttal, vagyis nincs olyan pontjuk, ahonnan gravitáció miatt lehetetlen a visszatérés.
Lényegében a világvége úgy fog majd bekövetkezni, hogy az egész mindenség tele lesz idővel feketelyukakkal.
Ezt követően pedig ezek is elkezdenek párologni, majd egy hideg és sötét, és üres hely lesz a kozmosz, amit nehéz elképzelni mai fejjel.