Olyan alvó génekre és DNS maradványokra bukkantak, melyek még mindig bennünk vannak, de nincs funkciójuk.
Egyre biztosabb, hogy ősi lények, vagy valamilyen felsőbb entitást teremhetett minket.
Más magyarázat aligha van arra, hogy miért rendelkezünk olyan genetikai részletekkel, melyek látszólag funkciót nem töltenek be.
Az igazság az, hogy ezek egykor aktív gének voltak, de “valamiért” kikapcsolódtak.
Kikapcsolhatták őket az evolúciónk egy pontján, méghozzá azért, hogy ne legyenek “különleges” képességeink.
Több gént is vizsgáltak, melyek egyike például a regenerációért felel, azaz képesek lennénk visszanöveszteni a karjainkat is, ha ez a gén aktív lenne.
Jelen van a genetikai kódunkban, de valamiért a “kapcsoló” le van állítva – jelentik ki a tudósok.
Seth Blackshaw, a Johns Hopkins Egyetem idegtudósa szerint ez a képesség valójában sok állat, köztük az ember alapértelmezett beállítása, azonban evolúciós fejlődésünk több pontján elvesztettük.
Miközben mi emberek még az anyaméhben vagyunk, a retina a kifelé növekvő agy és a központi idegrendszer kiterjesztéseként képződik, amely a szemünk hátsó részében található.
A retinán belül a Müller gliasejtek gondnokként és szemünk őrzőjeként működnek, megtisztítva a szemen belüli neurotranszmittereket a különféle törmelékektől, miközben szükség esetén kiváltják az immunválaszt is.
Ugyanígy más rejtett képességeink is lehettek a múltban.
A sokkal érdekesebb kérdés, hogy ezek hová lettek.
Egyesek szerint – és ez a szkeptikusabb válasz – az evolúció során hagytuk el ezeket, mert nem volt rájuk szükség, főleg a vírusokkal szembeni védekezés miatt.
Mások viszont úgy vélik, hogy egykori ősi idegen teremtőink a saját képmásukra formáltak minket, de aztán “kikapcsoltak” bennünk jó néhány gént, ezzel “lebutítva” minket.
Egyeseknél egyes gének működnek, nekik vannak különleges paraképességeink, lebegni tudnak, vagy a jövőbe látnak – fejtegetik.
Hogy ez valóban így van-e, azt a következő években részletes kutatások fogják eldönteni.