A NASA kutatói egyre nagyobb aggodalommal figyelik a földi mágneses mező változásait.
A kozmikus sugárzástól védő pajzs ugyanis nagy területen gyengül.
Mindeközben soha nem látott égi jelenségek érzékelhetők világszerte. Tényleg nagy a baj?
A Dél-Amerikától egészen Afrika délnyugati részéig terjedő Dél-atlanti Anomália már évek óta foglalkoztatja a tudományos élet képviselőit.
Ez egy nagy kiterjedésű „folt”, ahol a mágneses mező különösen gyenge.
A jelenség a földi életre nincs hatással, a műholdakra és a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) viszont már annál nagyobb veszélyt jelent, a folton keresztülhaladó űreszközök ugyanis jobban ki vannak téve a kozmikus sugárzásnak.
A Napból érkező töltött részecskék károsítják a műholdak rendszereit, ami kezdetben nem tűnik komolynak, idővel azonban megvan a veszélye a súlyosabb meghibásodásoknak, adatvesztéseknek is.
A NASA szakértője, Terry Sabaka geofizikus szerint a földi mágneses mező egy komplex képződmény, amit elsősorban a Föld mélyén található olvadt vas áramlása generál.
Erre a mozgásra ugyanakkor több tényező is hatással van, az egyik az afrikai kontinens alatt, a külső mag és a földköpeny között húzódó sűrű kőzetréteg (angol nevén African Large Low Shear Velocity Province), ami az áramlás zavarásával hozza létre Dél-atlanti Anomáliát.
Viszonylag friss megfigyelés, hogy a folt lassan északnyugati irányba mozdul el, és kettéválni látszik.
Hogy ez miként befolyásolja a Dél-atlanti Anomália jövőjét, nem tudni.
11 millió évvel ezelőtt egy mostanihoz hasonló anomália már okozott zavart a mágneses mezőben, ezért több kutató is úgy véli, a jelenség nem a mágneses pólusváltás előfutára lehet.
Azonban a tudósok másik tábora éppen ellenkezően vélekedik.
Szerintük a mágneses pólusváltás a küszöbön van.
Minden korábbi pólusváltás komoly tömeges kihalást eredményezett, mely után nagynehezen tért vissza az élet az eredeti medrébe.
Ma egy ilyen eseménylánc az emberiség teljes kihalását eredményezné, mely során a civilizáció 96%-a teljesen elpusztulhatna.