„Néhány napig kell még kitartanunk Kijevben, aztán Putyin kénytelen lesz tárgyalni. És a független Ukrajna túléli ezt a háborút” – reménykedik Vaszil. Azért a feleségét és gyerekeit a biztonság kedvéért ő is a csehekhez küldi.
A határon úgy tűnik, hogy a várakozásnak sosem lesz vége: a kocsisor órákig meg se moccan, vagy ha mégis, lépésben halad. A határellenőrzés lassú, főleg az ukrán oldalon.
Ezrével érkeznek az emberek az átkelőhelyre, az autósor egyre nő. Nem kis feladat az ukrán határőröknek fenntartani a rendet ebben az embertömegben.
Önkéntes tűzoltók és civil segítők vízzel, teával és más frissítőkkel várják a menekülteket. Felállítottak egy nagy sátrat is, ahol némileg felmelegedhet, aki nem bírja a hideget. Azonban senki nem mer kilépni a sorból. Nem merik kockáztatni keservesen kivívott pozíciójukat.
„Emberek, ne lökdösődjenek! Senkit nem engedhetünk át, amíg nem kapunk utasítást!”
– kiáltja a tömegbe újra és újra a határőrség parancsnoka. Senkivel nem tesznek kivételt, mindössze néhány német diplomáciai járművet engednek előre.
Kárpátukrajna, a mai Kárpátalja, az első és a második világháború közötti húsz évben Csehszlovákia legkeletibb régiója volt. A második világháború után azonban a sztálini Szovjetunió annektálta ezt a területet, megsértve ezzel az 1943-as csehszlovák-szovjet államközi megállapodást.
Ukrajnában élő csehek és szlovákok ezrei hagyták el ekkor szülőföldjüket, hogy Csehszlovákiában telepedjenek le. A Szovjetunió felbomlása után barátaik és rokonaik is követték őket, főként azért, hogy építkezéseken és gyárakban dolgozhassanak.
Ma a tíz és félmillió lakosú Csehországban hozzávetőlegesen százezer cseh állampolgársággal rendelkező ukrán él, és körülbelül kétszázezernek van Csehországban bejelentett állandó lakcíme. Szlovákiában tízezer körüli ukrán lakik, főként Eperjesen és az ukrán határ közelében. Néhány településen, például Ugaron még a helység- és utcanévtáblák is kétnyelvűek.
Ungváron, ahol még mindig áll az 1930-as évek egykori csehszlovák kormányzati negyede, az ország továbbra is élénken jelen van a köztudatban, és igen népszerű. Máig megvan az első csehszlovák elnök, Tomas Masaryk emlékműve, akinek a nevét viseli egy híd az Ung folyón, valamint egy 1932-ben épült ungvári iskola, amelyet a cseh nyelvű felirat szerint „Masaryk Jubileumi Iskolának” hívnak.
A két ország közötti földrajzi közelség és történelmi kötődés jó néhány emberben kérdéseket vet. „Masaryk-emlékművek vannak a városban, korábban Csehszlovákiához tartoztunk. Csehek, miért nem jöttök megvédeni minket? És Európa, ti miért nem?”, háborog a taxisofőr, Vaszil.
Egy idősebb ukrán nő az ugari határátkelőnél közvetlenül Zuzana Caputová szlovák köztársasági elnökhöz címezi szavait.
„Kérem, segítsen Ukrajnának, elnök asszony. Európához akarunk tartozni. És Putyin nemcsak Ukrajnát támadja, hanem önöket is. Ukrajnában egész Európáért harcolunk!”.
A cseh és a szlovák átkelőhelyeken befogadják az ukrajnai menekülteket. Az első héten legalább hetvenezer ember jutott át Szlovákiába. Többségük továbbutazott a Csehországban élő ukrán rokonokhoz és barátokhoz, és csak néhány ezren maradtak Szlovákiában.