Egyre több a bizonyíték: a Vatikánban nem csak tudnak a földönkívüliek létezéséről, de már előkészítik a “hatalomátvételt”…
Egyes körökben régóta azt beszélik, hogy a Vatikánban valójában már nem is emberek irányítanak, és hogy alakváltó lények közössége az egész.
Ez egyúttal megmagyarázná azt, hogy miért zajlanak ember és gyermekáldozatok a vatikáni titkos földalatti katakombákban, és miért indult durva erkölcsi hanyatlásnak az egyház II. János Pál pápa, majd XVI. Benedek megpuccsolása után.
Az idegen világok szülöttei a múltban már számtalan alkalommal jártak itt a Földön.
Sőt, arra is van magyarázat, hogyan tudnak most is jelen lenni és beépülni a társadalmunkba, anélkül, hogy észrevennénk őket.
Ilyen zavarba ejtő Helen Sharman, az első brit űrhajós elmélete, aki a The Observernek nyilatkozva arra nyújtott egy lehetséges magyarázatot:
Miért nem találkoztunk még az ufókkal. Szerinte ugyanis az ufók nem csak minden kétséget kizáróan léteznek, de itt is élnek a Földön. Éppen csak nem vettük őket észre.
Felvetésére Samantha Rolfe, a Bayfordbury Obszervatórium műszaki igazgatója is reagált a The Conversation hasábjain, aki szerint ha Sharmannak igaza van, akkor az lenne a legvalószínűbb, hogy a földönkívüliek egy “árnyék bioszférában” élnek.
Vagyis itt vannak a Földön, és fejlett etchnológiával és biológiai képességeikkel álcázzák magukat.
Sokan állítják ugyanis, hogy az emberi társadalmat több évszázada túszul ejtette és irányítja egy reptilián civilizáció.
Ezek az úgynevezett alakváltók, melyek emberi formát tudnak ölteni, legalábbis tudatalatti manipulációs képességeikkel ezt hitetik el az emberi aggyal.
A Vatikánt is ilyen alakváltók irányítják kétezer éve.
Sőt, léteznek olyan ősi bizonyítékok, melyek azt állítják, hogy Jézus maga is egy alakváltó volt.
Egy ősi egyiptomi szöveg került elő, ami azt állítja, hogy Jézus egy alakváltó lény volt, és tetszés szerint változtatta az alakját. Ha ez igaz, akkor Jézus valószínűleg nem evilági lény volt.
A kopt nyelven írott szöveg Poncius Pilátus római helytartó és Jézus Krisztus keresztre feszítés előtti közös vacsorájáról ad hírt, amely során a római helytartó ajánlatot tett, miszerint saját fiát áldozná fel Jézus helyett.
A zavaros szöveg azt is megmagyarázza, hogy Júdás, Jézus elárulója, miért használt csókot. („Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el.” Mt 26,49; Lk 22,48) Mindez azért történhetett, mert Jézus – akárcsak egy rossz sci-fiben – „alakváltó” volt. A Megváltó letartóztatásának napját azonban nem csütörtökre (nagycsütörtökre), hanem keddre teszi az apokrif író.
A kopt írás a kánonnal szemben ezt az étkezést nevezi az utolsó vacsorának, amely nagycsütörtökön történt. A szöveg szerint Jézus vigasztalja a végén Pilátust, s méltónak nevezi a végső kegyelemre.
A helytartó és felesége a következő éjjel hasonló álmot látnak, amelyben egy sast gyilkolnak meg. A kopt és az etióp egyház Pilátusra szentként tekint, ami magyarázatot ad a szöveg róla alkotott pozitív képére, teszi hozzá van den Broek.
Az elfogadott kánon szerint Júdás apostol 30 ezüstpénzért adta fel a Megváltót, akit egy csókkal árult el. Az apokrif mese az áruló csókját illető magyarázata szerint minderre azért volt szükség,
hogy a katonák bizonyságot szerezzenek, hogy a valódi „bűnöst” fogták el, hiszen Jézus képes volt alakját megváltoztatni.
„Akkor a zsidók így szóltak Júdáshoz: hogyan fogjuk majd letartóztatni mestered, akinek megjelenése folyamatosan változik? Egyszer sápadt, egyszer pirospozsgás, máskor búzaszínű. Néha fiatal, néha öregember” – szól a szöveg. Az áruló erre az említett módszert ajánlotta az azonosításra.
Erről az egyház az események óta tud, a Bibliát pedig szándékosan írták át, másították meg.
Az egyháznak ma tulajdonképpen ugyanaz az egy funkciója van, mint kétezer éve.
A társadalom a világ manipulációja.
A Vatikánnak földönkívüli istene van, és nagyon jól tudják, azt amit a világ nem.
Hogy Jézus egy idegen alakváltó lehetett, aki a kozmosz több lakható bolygóján halt meg, majd támadt fel a kereszten, így hozva létre számos helyen a kereszténységet.
A vallás ugyanis a fejlődő civilizációknál egyfajta erkölcsi fékként működött, valamint az egyik valaha volt manipulációs eszköz is.