“Nem akarom, hogy még egy szörnyeteggel több legyen a világon. Senki nem úgy szül gyereket, hogy »ebből a gyerekből milyen sikeres sorozatgyilkost nevelünk majd mire felnő«, aztán mégis előfordul, és ez zsákbamacska! A kutya viszont szeretetet ad, hozzád bújik a kanapén, enni, inni kér és hálás mindenért.”
Magyarországon lényegesen több kutyát tartanak, mint ahány gyerek él a hazai háztartásokban.
De hogy kerül a nagyvárosi éttermekbe több kutya, mint gyerek, és mit várnak azoknak a szállodáknak a vendégei, ahová egy gyerek be sem teheti a lábát, a kutya viszont az ágyban aludhat?
–írta a Qubitnek az egyébként hagyományos házasságban élő Márti arról, hogy miért vállaltak gyerek helyett inkább kutyát, majd így folytatta:
“Nem veszekszik, nincs hisztirohama, hamar szobatiszta, nem követelőzik. Őszinte és ártatlan lelkű. Igyekszem felelősségteljesen élni, olyanokat szeretni és félteni akik viszonozzák, meghálálják.
Van elég ember a világon és minél több van, annál gyengébb a minőségük”
Ez egy nagyon kemény és parttalan vitát nyit újabban, ugyanis egyre többen vannak “kutyások”, mint gyermekesek, legalábbis a tendencia szerint.
Ennek egyik oka az, hogy sokak számára egy gyerek túl nagy felelősség, így a kutya is jó.
A tudatosan gyermektelen nők többsége pontosan meg tudja magyarázni, miért nem akar gyereket vállalni.
A Wubit néhány indoklást és véleményt is összegyűjtött ezzel kapcsolatban amit megfogalmaztak:
„Az én szabadságvágyam mellett nem fér bele az életbe egy gyerek.”
„Nem tudnék koncentrálni a karrieremre.”
„Nem tudnám vállalni a gyerekneveléssel együtt járó érzelmi felelősséget.”
„A gyerekvállalás túl nagy rizikó, nem lehet tudni mi lesz a gyerekből.”
„Nem szeretem a gyerekeket, nem ugrik össze a méhem egy gyerek láttán.”
„Nálunk generációs probléma, hogy nincs stabil anyakép a családban: anyám anyja, akit csecsemőként fogadtak örökbe, elhagyta anyámat, még gyerekkorában. Az én anyám aztán 15 éves korom környékén döntött úgy, hogy külföldre költözik.”
Forrás: Qubit