Drámai hangnemben szólt a világhoz.
Gloáblis katasztrófa fog bekövetkezni, ha továbbra sem vagyunk hajlandóak lépni bizonyos ügyekben és cselekedni az emberiség megmentése érdekében.
Merthogy itt már régen nem az a tét, hogy melegebb lesz -e az időjárás, vagy sem.
Itt az a tét, hogy képesek leszünk-e fennmaradni abban az éghajlati viszonyrendszerben, ami vár ránk az évszázad végére.
Ferenc pápa a klímakatasztrófára hívta fel a figyelmet, nagyon erős szavakkal.
Egyenesen ökológiai katasztrófának hívta a klímaváltozást és annak hatásait.
Hangsúlyozta, hogy az éghajlati változások következményei mindenekelőtt a szegényeket sújtják, mivel ők az első áldozatai a szárazságnak, áradásoknak, hurrikánoknak.
Megjegyezte, hogy a kortárs társadalmat terheli felelősség, hogy a mai fiataloknak és a következő generációknak ne teljesen “tönkretett” világot hagyjon hátra.
Az egyházfő a globális szénfogyasztás csökkentését szorgalmazta kiemelve, hogy az energiaforrások módosítása többek közt munkahelyeket teremthet…
Csökkentheti a klímaváltozás okozta társadalmi különbségeket, növelheti a ma az éghajlatváltozás sújtotta térségekben élők életminőségét.
Ferenc pápa a környezeti források bölcs és etikus használatára szólított fel. Ezek között említette a szén piaci árának alakítását is.
Megjegyezte, az idő sürget, és halogatás helyett “itt és most” lépésekre van szükség.
A teremtett világ kincseinek védelmére szólította fel az emberiséget.
A kérdés már csak az, hogy az emberiség továbbra is gyarló marad, és kipusztítja ezáltal önmagát…
Vagy hajlandóak vagyunk végre felülkerekedni és eltüntetni az ökológiai lábnyomunkat, amit a bolygóba beletapostunk.