Ferenc pápa olyan kijelentést tett a pokolról teológiai értelemben, ami sokakban felkavarta azt a bizonyos lelki állóvizet.
Nem akármit mondott.
Milyen lehet a pokol? Hogyan és miért kerül oda az ember?
Tényleg egy kénkövesen izzó tó van a közepén, ahol a bűnös emberi lelkek örök kárhozatra és szenvedésre vannak ítélve?
A pokolról nagyon kevés szó esik a Bibliában és magában a keresztény vallásban is.
“És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké… És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték…”
Bibliai szövegek beszélnek “örök tűzről”, “olthatatlan tűzről” vagy “örök gyötrelem”ről:aztán azt is mondja, hogy “kínlódásuk füstje felmegy örökkön örökké.”
Ezek a szövegek látszólag alátámasztják az örökké tartó pokol-szenvedés tanát.
Nemrég azonban maga Ferenc pápa mondott valamit a pokolról. Olyan dolgot, ami joggal mondhatjuk, hogy az egész világot sokkolta.
A teljes és végső igazság a pokolról, ami a pápa szent meggyőződése.
Az igazságon világszerte rengetegen rökönyödtek meg. Ferenc pápa amúgy is nagy újító és sokszor gondolkodott már máshogy bizonyos dolgokról.
Ferenc pápa egy 93 éves ateistával való beszélgetés során jelentette ki:
„A pokol nem létezik”.
Őszentsége szerint ugyanis a bűnös lelkeket nem kínozza Lucifer az idők végeztéig, helyette szimplán eltűnnek a semmibe.
„Nem bűnhődnek meg a vétkesek. Azok, akik megbánják bűneiket, elnyerik Isten bocsánatát, s azon lelkek közé kerülnek, akik imádkoztak hozzá” – mondta.
„Ám azok, akik nem bánják meg bűneiket, s ezáltal nem nyerhetnek bocsánatot, eltűnnek”
– folytatta.
Ez később kínos magyarázkodásra késztette magát a Vatikánt is.
Eugenio Scalfari Ferenc pápával elélentétben mást gondol.
A kénköves-ördögös-üstös alvilági kárhozat hosszú évszázadokon át az istenfélelem és hittantanítás kulcsmotívuma volt.
“A pokol, amelyről korunkban oly kevés szó esik, igenis létezik, és örökkévaló mindazok számára, akik szívüket bezárják Krisztus szeretete előtt.”
Ferenc pápa korábban többször nyilatkozott úgy, hogy egyértelmű volt: a katolikus tanítással összhangban valódi, személyes létezőnek tartja a Sátánt és démonait. Így márpedig nehéz volna nemlétezőnek beállítani a poklot.
De Ferenc pápa korábban a pokollal fenyegette a maffiózókat, és 2015-ben egy cserkészlánynak is elmagyarázta, hogy a pokol létezik, és bárki odakerülhet, aki elutasítja Isten irgalmát. 2016-ban is létezőként emlegette a poklot a Szent Márta Házban.
A nagypénteki interjú után három nappal később megjelent egy vatikáni cáfolatszerűség, ami azonban nem cáfolja konkrétan a lapban megjelenteket:
„A szöveg a szerző rekonstrukciója, melyben a pápát nem idézik pontosan. Az említett cikk semelyik idézőjeles része tehát nem veendő úgy, mint a Szentatya szavainak hű leirata”.
A Vatikán hozzátette: a pápa magánlátogatáson fogadta Scalfarit, de interjút nem adott.
Kérdések sora merül fel: annyira etikátlan lenne Scalfari, hogy egy baráti magánbeszélgetésből cikket ír?
Ezután miért bízik még meg benne a pápa? Miért nyilatkozik rendszeresen a pápa egy ateista újságírónak, aki utólag „rekonstruálja” a beszélgetést, és már többször hibázott – hacsaknem összebeszélt a pápával?