Áttörés, a magyarok elhallgatott történelme és eredete végre napvilágra került?!
A Kárpát-medencében feltárt hun, avar és honfoglalás korszakokból (másképpen nevezve: honalapító magyarokból) származó 265 emberi maradvány teljes genom szintű elemzésével a jelenleg elérhető legnagyobb pontossággal sikerült rekonstruálni ezen korszakok népességtörténetét
– állítják közleményükben a kutatók.
A vizsgált minták teljes örökítőanyag készletének sikeres kinyerése után, azokat a legmodernebb számítógépes algoritmusokkal hasonlították össze közel 3000 ősi mintáéval, valamint Eurázsia összes ma élő népcsoportjának genomjával egy szuperszámítógépen.
Az ilyenek masinál nevében található „szuper” jelző arra utal, hogy emberi erőforrással beláthatatlanul sok számítást képesek elvégezni rövid idő alatt.
A kutatóknak mindhárom korszakból sikerült azonosítaniuk az első generációs magnépességet (core), a helybeli őslakosokat, és az ezek keveredéséből leszármazottakat.
A Current Biology című tudományos lapban közölt eredmények szerint az európai hunok egy része ázsiai hun felmenőktől származott, másik része pedig az útközben integrált sztyeppei szarmata és germán elemekből állt, ami megfelel a történeti forrásoknak.
A kutatók állítják, így már igazolt a – szakmai körökben erősen vitatott – biológiai folytonosság az ázsiai és európai hunok között.
A tanulmány szerzői között találjuk Török Tibort, az SZTE Genetikai Tanszékének professzorát, akivel már 2017-ben interjút közöltünk, amikor honfoglaláskori leletekről genetikai vizsgálatok először mutatták ki, hogy hogy a Kárpát-medencébe érkező őseink jelentős százalékban a hunok DNS-ével rendelkeztek.
A szegedi kutatók akkor megállapították, hogy
a honfoglalók ősei hunok voltak, és a magyar az avarok nyelve lehetett.
Akkor, az első eredmények publikálása után Bálint Csanád régészprofesszor szintén a hvg.hu hasábjain annak a véleményének adott hangot, hogy
„bár a történeti genetika a történettudomány számára egy teljesen új, nagyon értékes forráscsoportot jelent”, ennek teljes elismerése mellett „kérik történészek, régészek és nyelvészek” azt a genetikusoktól, hogy tartsák tiszteletben a diszciplínák sajátosságait és a kompetenciákat.
A honalapító magyarság – akik a honfoglalás korában a Kárpát-medencébe érkező elit népesség – genomösszetétele a mai népességek közül legnagyobb hasonlóságot a baskírokkal, a szibériai és volgai tatárokkal mutatja, az ősi népességek közül pedig az ázsiai szkítákkal.
A leszármazási viszonyok vizsgálata azt mutatja, hogy a honfoglaló elit jelentős része legközelebbi nyelvrokonainkkal a manysikkal (vogulok), a szamojéd nyelvű nganaszanokkal, szelkupokkal és enyecekkel közös ősökre vezethető vissza, és ezek közül legutoljára a manysiktól válhattak külön.
A legnagyobb felbontású genommodellek arra utalnak, hogy létezhetett egy „proto ugor” népesség, amely a késő bronzkori Mezhovskaya kultúra népességének és a nganasanok őseinek keveredésével jött létre valahol az Ural és az Altáj közötti erdőssztyeppe zónában, akik a vaskorban az ázsiai szkíták egyik csoportját alkothatták.
A vaskorban a manysik és a honfoglalók ősei különváltak, és utóbbiak Kr.e. 643-431 között komoly mértékben keveredtek a korai szarmatákkal.
Ezt Kr.u. 217-315 között egy második keveredés követte az ázsiai hunok utódaival, az európai hunok elődeivel, melynek időpontja az európai hun kort közvetlenül megelőző időszaknak felel meg.
A kutatók állítják, a Kárpát-medencébe érkező hunok, avarok és honfogalapítók mindegyike kisebbségben volt a helybeli népességhez képest, amelynek túlnyomó többsége európai bronzkori genommal rendelkezett, és az Árpád-korig igen heterogén volt.