Mi is az a klinikai halál? Az az állapot, amikor a szívműködés és a keringés leáll, és ezáltal a létfontosságú szervek vérellátása megszűnik. Ez az állapot addig tekinthető a klinikai halál állapotának, amíg visszafordítható – ez átlagosan négy-öt perc -, tehát a beteg újraéleszthető.
Sokan állítják, hogy a halálból visszatérve elképesztő dolgokat láttak “odaát”…
A túlvilági létezés egyfajta bizonyossága lehet ez, noha korábban nem hitt benne senki a tudósok közül sem.ű
Mára már egyre több a kézzel fogható bizonyíték, például kiderült, hogy több mint 400 gén éled újjá a halál pillanatában, ezek egy része pedig ismeretlen folyamatokat “lát el” a testben mikor elkezdünk “bomlani”.
A halálból visszatérők agyában pedig furcsa, az emlékekhez kötődő agyi területek aktivizálódnak, tehát nem a KÉPZELETÜK szüleménye az egész.
Sokan elhunyt szeretteikkel találkoznak, valamennyien beszámolnak egy fénylő alagútról is, vagy valami mérhetetlen nyugalom érzéséről, esetleg egy jézusi alakról.
A klinikai halálból visszatérők közel 20%-a számol be ilyen és ehhez hasonló észlelésekről.
Rengetegen számoltak be megmagyarázhatatlan élményeikről visszatérve az “odaát”-ból:
„Haldokoltunk, és senki, de senki a világon nem volt képes meghallani minket. A következő, amire emlékszem, az, hogy rengeteg szín vett körül; nagyon furcsa vizuális élmény volt.
Először úgy tűnt, mintha folyékony felhők lennének körülöttem, mintha egy galaxisról készült fényképben lennék.
A színek egymásba olvadtak, nem voltak se közel, se távol, körülöttem, bennem éltek, rajtam mentek keresztül.
A testem olyan volt, mint egy hatalmas tüdő, beszívta a levegőt, majd kifújta.
Éreztem, hogy emelkedek, és próbáltam megnézni magam, de nem láttam a testem. Sokkolt a dolog, de nem féltem, mert tudtam, hogy nem vagyok egyedül, hogy mások is vannak a környezetemben. Tudtam, mert beszéltek hozzám, bátorítottak, üdvözöltek.”
Barbara háromszor is tapasztalt halálközeli élményt akkor, amikor operálták, és több alkalommal is leállt a szíve.
„Csak a hallásom maradt meg. Mindent kiválóan hallottam, a monitor pittyegését, az autókat, azt, ahogy az orvosok beszélnek, ám a többi érzékem nyomtalanul eltűnt.
A teljes öntudatlanság felé úsztam, nyugodtnak, hidegnek éreztem magam, mint akinek nincs szüksége arra, hogy levegőt vegyen. Nem volt fájdalom, csak béke. Mindent beborított a feketeség. Aztán visszahoztak az életbe.”
-írja a femcafe.
Terence így emlékezett a halálközeli élményére: „Nem látszott semmi fény, Jézus alakja sem jelent meg előttem. Éreztem, hogy vége a valóságnak, mint amikor az ember befejez egy könyvet.
A haldoklásom lassú volt, szépen, komótosan elzsibbadt a testem. Csak vártam, feküdtem, éreztem, hogy hagyom el ezt a világot. Nagyon fáradt voltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy nem érem meg, hogy a fiam felnő.”