Ki mit gondol erről az esetről? Tény, hogy iszonyatos kínokat szenvedett el az, aki ezt a kétségbeesett lépést megtette. Az a 22-es dilemmája “vagy megölsz, vagy megöllek” avagy “megöllek, mielőtt megölsz”…?
15 esztendővel ezelőtt a horrorisztikus eset élénken foglalkoztatta a közvéleményt.
2008. július 12-én a családfő sírját előre megásták a hozzátartozók, majd a leitatott férfit felesége és lánya, az akkor 16 éves Gy. Renáta feszítővassal kezdte ütni.
A lány később nyakon is szúrta apját, akit egy kézikocsin toltak ki a régi temetőbe, ahol élve elföldelték.
Ezután napokig a nyomok eltüntetésével foglalatoskodtak: a házban lefestették a véres falakat, eltüntették a fegyvereket és a véres ruhákat, függönyöket, majd elköltöztek.
De az igazságszolgáltatás utolérte őket, Renáta a bíróságon azzal védekezett, hogy apja durván bánt vele, szexuálisan molesztálta, és azon a tragikus estén is ezt akarta tenni vele, amikor agyonverte.
A lány azt vallotta, hogy az édesanyja nem tudott semmiről.
Ezt állította ő is, aki szerint lánya a hírrel keltette, hogy meghalt az apja, ám a bíró nem hitt nekik.
Összesen hat embert ítéltek el, Gy. Renáta jogerősen 11 évet kapott, amiből feltételesen jóval korábban szabadulhatott.
A Máltai Szeretetszolgálat megerősíti, hogy az egyik hajléktalanellátó intézményének vezetőjét korábban bűncselekmény miatt elítélték.
Az érintett dolgozó hét éve főállásban végez felelősségteljes munkát hajléktalan emberek között, diplomát szerzett, és bebizonyította, hogy képes és alkalmas magas szintű segítő munkát végezni
– nyilatkozta a Blikknek Romhányi Tamás kommunikációs vezető.
A 15 évvel ezelőtt történt családi dráma főszereplője ma az egyik vidéki városban, a Máltai Szeretetszolgálat nappali melegedőjének, a Gondviselés Házának az intézményvezetője.
A szervezet nyíltan, arccal és névvel vállalja őt: Renáta sajtónyilvános eseményeken vesz részt, újságoknak nyilatkozik, fotókiállításon szerepel. Szerettünk volna interjút készíteni vele, de nem kívánt nyilatkozni.