A túltermelés és az ingyen munka következménye, hogy elfogy az életterünk, elfogy a Föld alólunk. Ökológiai lábnyomunk már túlmutat a bolygónkon…
Egyetlen kiút van: a mi tudatosságunk. Senki nem menthet meg, csak mi saját magunkat.
Keleten a szocializmus, nyugaton a fogyasztói társadalom azt eredményezte, hogy a legtöbb modern ember még kisgyermeki szinten ragadt.
Mint egy tehetetlen óvodás, elvárja, valaki gondoskodjon róla, valaki adjon neki pénzt, megélhetést, segélyt, bármit, és nem hajlandó tenni saját magáért.
Ez a rendszer visszafejlesztette az emberiséget hisztis, adományleső óvodássá.
Az em-beri tudat, az ÉN visszafejlődött. Ezért van az, hogy sokan csak olyan szolgáltatásokat keresnek, amelyek ingyen vannak. Például rendszeresen felhívnak telefonon, hogy ingyen állapotfelmérés van a városban. Pedig mindenki tudja, ennek semmi értelme.
Azt is tudjuk, az áll a háttérben, hogy valamilyen bogyókat százezerért vegyünk meg. Mind tudjuk, de játszunk. Hagyjuk magunkat rábeszélni, csak futunk két kört.
A túltermelés és az ingyen munka következménye, hogy elfogy az életterünk, elfogy a Föld alólunk. Ökológiai lábnyomunk már túlmutat a boly-gónkon úgy, hogy Afrika, India, és Ázsia egy része még nem úgy él, mint a modern világ. Ha ők is megízlelik a fogyasztói társadalmat, hamar gond lesz.
Mi a kiút ebből a világból?
Egyetlen kiút van: a mi tudatosságunk. Senki nem menthet meg, csak mi saját magunkat.
Csak azt vegyük, amire tényleg szükségünk van, és csak akkor, amikor tényleg szükséges;
Ne várjuk el senkitől sem az ingyen munkát, mert mi magunk sem szeretnénk keményen dolgozni teljesen ingyen, esetleg teljesen feleslegesen;
Meg kell érteni, semmi sincs ingyen. Sőt! Nagyon magas árat fizetünk érte, csupán a keresztfinanszírozás nem ismerete kápráztat el minket;
Tudatosan ne vegyük meg azt a terméket, amelyik köztudomásúan rossz, még ha olcsónak tűnik is, ugyanis ezzel a szemét újra-termelését tartjuk fenn;
Ne vásároljunk össze-vissza hitelre, addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér;
Ne nézzünk reklámot, és éhes hassal ne menjünk vásárolni;
Fejlesszük tudatunkat, olvassunk ilyen jellegű könyveket, nézzünk ilyen jellegű filmeket, szerencsére ezekből is sok van. Hallgassunk ilyen jellegű előadásokat;
Tanuljunk meg NEM-et mondani. A kényszerű IGEN-ek nagyon sokáig kínoznak, és olyan életutakra visznek, amelyek nem a mieink. Más útján pedig csak más lehet boldog, mi sosem.
Az ÉN fejlesztése azt jelenti, saját kezünkbe vesszük az életünket.
Felnövünk. Nem követelőző óvodások leszünk, akik minden vendégtől azt kérdik: „Mit hoztál?”, hanem megdolgozunk érte. Így nagyobb lesz az értéke és boldogságot is okoz.
Mert megdolgoztunk érte. Nem csak odadobta valaki, csaliként.